Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)

2001 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csorba Dávid: Egy eltűnt prédikáció margójára

Csorba Dávid: Egy eltűnt prédikáció margójára

81

legnagyobb egyházi szónoka, „a Próféta” néven számon tartott Nagyari József is.29

A szerző magyarságképe hasonló kortársaiéhoz; a pusztuló nemzetet „a mi Istenünk életétől el-idegenedett és Istentől el-fajult Nemzetségünk” szavakkal illeti. Szentpéterinek a nemzetet feddő, nemzeti sorskatasztrófát jósló szavai Medgyesi Pál és id. Köleséri Sámuel prédikációit idézik fel nem egyszer.30 Egy hosszabb szakaszon bemutatva válik igazán érzékelhetővé, milyen módon épült be a századvégi prédikációba a korabeli egyházi beszédekből az a szókincs és szövegapparátus, mely buzdító erővel hatott korábbi évtizedekben is a magyar sorskérdések iránt fogékony hallgatóságra. „El merem a Farahó szolgáival mondani: Mégis nem vettedé eszedben; hogy Egyiptom (Magyarország) elveszett?31 32 Oh ragadományra s prédára jutott Édes nemzetem! Oh úton járók Sákmánnya szegény Magyar haza! Mire hozának tégedet a te bűneid! Ah nyomorúlt Nemzet, ki lelkedben, testedben s javaidban ragadóztatol!82 Bezzeg nagy mint a tenger a te nyomorúságod, kicsoda gyógyit meg tégedet!33 Oh bűnnek iszonyatos volta, melly az Istent kegyes természeti ellen illyen keménnyé változtattya!” (Tp. B7).

A hosszú életkor alatt az olvasmányélmények nem változtak (Voetius és Perkins állandó autoritása megmaradt), csak a súlypontok tolódtak el. Erősebb éllel, személyeskedő hangnemben szólt a katolikusok ellen (Bellarminus), egyre gyakrabban és egyre többet idézett ortodox módra fabulákat (Josephus Flavius), mártírtörténeteket (Petrus Martyr) és ókori ítéleteket a zabolátlan és erkölcstelen világról. Művei

tanulmányútját töltötte, később pedig megmaradt a feltehetőleg a család által ráhagyományozott példánynál.

29 „Rettenetes irtózta tó példa, Loth leányaival fertelmeskedék, ki egyébiránt szent ember, Abraham attyafia, Angyalok vendégfogadója” (Ht. G3) — „edes Atyának maga Leányival, s Leányinak edes Attyokkal fertelmeskedni hogy ne volna az élő Istentől vétek? még pedig Abraham unokájának Angyalok vendég fogadógazdaja- nak, Istentől megszenteltetet Szent Patriarchanak...rettenetes iszonyú dolog.” NAGYARI JÓZSEF: Tábori prédikációk. Kézirat, 1682/5. 94a—94b. Vagy szóbeli ha- gyományozódással van dolgunk, vagy mivel ezek a beszédek kéziratban is terjedtek, szerzőnkhöz is eljuthatott egy másolt példány. Ezúton köszönöm meg Győri L. Jánosnak, hogy a fenti szöveget rendelkezésemre bocsátotta.

30 MEDGYESI PÁL: Joseph romlása. Sárospatak, 1659. 17. p.: Nabukodonozor nagy fája = Magyarország — itt: Magyar Izrael {Ht. D8).

31 MEDGYESI PÁL: 6. Jajj. Sárospatak, 1660. 3. p.: „Oda vagyon Egyptus, oda Erdély s Magyarország jobb részént, s mégse akarjuk magunkat megeszmélni”.

32 ID. KÖLESÉRI SÁMUEL: Arany alma. Debrecen, 1673. 72. p.: „Itt nem óhatom, hogy keservesen fel ne kiáltsak: Oh ragadományra jutott Édes Nemzetem! Oh utón járók Sákmánnya, szegény Magyar Haza! Mire hozának tégedet a te Bűneid. Ah nyomorúlt Nemzet, ki lelkedben, testedben s javaidban ragadoztatol!”

33 ID. KÖLESÉRI SÁMUEL: Bánkódó lélek nyögési. Sárospatak, 1666. „Nagy, mint a tenger a mi nyomorúságunk. Nincsen mi-nékünk vigasztalónk” (Q3v).