Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ugrai János: Felvilágosodás kori változások a Sárospataki Református Kollégiumban
Ugrai János: Felvilágosodás kori változások Sárospatakon 101 nyakatekert újításai okán az egyik legnagyobb eltévelyedőnek tekintik.34 A korszerűsödni vágyó iskola életében egyre nagyobb szükség mutatkozott arra, hogy a latin és a magyar mellett a gyakorlati életben széles körben használható, modern nyelv tanítását felvállalják. Ez földrajzi, gazdasági és politikai okokból leginkább a német lehetett. A reformátusok általában az 1770-es években vezették be tanítását (Debrecenben 1772-ben, Nagyenyeden 1774-ben). A pataki iskolaszervezők és -fenntartók hamarabb alkalmazkodtak az új idők igényeihez, s az evangélikus intézményeket leszámítva Magyarországon először, 1751-ben hívtak meg németajkú oktatót az iskolába. Ám két sikertelen próbálkozás után anyagi problémák és az érdektelenség okán kísérletük elhalt,35 s így Patakon is elkeserítő helyzetről számolhattak be a kortársak. Például amikor 1769 szeptemberében Kazinczy Ferenc megérkezett a Kollégiumba, összesen hárman ismerték a német nyelvet, akiket ráadásul emiatt megvetettek és „tokosoknak” csúfoltak.36 A következő erőfeszítéseket Szatmáry Király György főgondnok 1771-ben tette egy olyan mechanikus alkalmazása érdekében, aki nemcsak a fizikai és természetrajzi szertárat irányítaná, hanem németül és franciául is tanítaná a diákokat. Az első eredményről Nagy Sámuel, a bécsi ágens tudósította a főgondnokot, miután talált egy emberséges, szorgalmas és megfizethető jelöltet, akinek viszont a francia nem az erőssége.37 Johann Aufsprung még az ősszel Patakra érkezett, de már az év végén fizetése miatt panaszkodott és emelést kért az ágensnek címzett levelében.38 Ez a panasz megelőlegezte távozását, hiszen a napi egy-egy órában tógátusokat, illetve classistákat tanító, a fennmaradó időben pedig privát órákat tartó Aufsprung anyagi okokból hagyta el Patakot. Helyét Kazai János tógátus diák, majd az erdélyi szász Teutsch György foglalta el. Teutsch tanítóskodásakor elérték, hogy az elemisták kivételével mindenki heti négy órában tanult németül.39 Ezt követően az iskola elöljárósága igyekezett mindent megtenni a német nyelv ügye érdekében: folyamatosan gondoskodott tanítóról, 1777-ben a tananyag szerves részévé tette azt, s a nyelv elhanyagolásának esetére fenyítést is kilátásba helyezett. 1787-ben a matematika (mathézis) és fizika tanárát, 34 KOSÁRY, 1996. 320-321. p. 35 VÉGH JÁNOS: A német nyelvtanítás története a sárospataki főiskolában. In: A Sárospataki Ref. Főiskola akadémiai és gimnáziumi értesítője az 1911—12. iskolai évről. Sárospatak, 1912. (továbbiakban: VÉGH, 1912.) 277—285. p. 36 KAZINCZY FERENC: Pályám emlékezete. Bp., 1993. (továbbiakban: KAZINCZY, 1993.) 14—15. p. 37 SRKLt. A. XIV. 4715. 38 SRKLt. A. XIV. 4772. 39 VÉGH, 1912. 285-293. p.
