Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ugrai János: Felvilágosodás kori változások a Sárospataki Református Kollégiumban
102 Egyháztörténet! Szemle II/1 (2001) Szilágyi Mártont választották meg német tanárrá is, aki nagy eréllyel látott munkához, s igyekezett német nyelvű könyveket beszerezni (sikerrel, hisz II. József idején német könyv szolgált a számtan, az ó- és új- szövetségi történetek tanulásához) és szakszerűsíteni az oktatást.40 A századforduló táján, a nemzeti mozgalom kibontakozásának idején a II. József-féle törekvések sokat veszítettek tekintélyükből, így Patakon sem kedvezett ez a korszak a német tanításának. A jelentős visszaesést kiválóan jelzik a németül tanulók létszámadatai: 1798-ban például mindössze 22 tógátus és 8 nontógátus (közöttük Fáy András)41 neve szerepel listákon. A classistáknál pedig az 1804. évi tanterv alapján csak hetediktől kilencedik osztályig, azaz a rétorok, a poéták és a logikusok részesültek német nyelvi képzésben.42 Ekkor Louis Bonckart tanította a tárgyat, akinek az iratok tanúsága szerint többször kellett a célszerűbb órabeosztás, a tanulók komolyabb munkavégzése és a nagyobb anyagi megbecsülés érdekében elöljáróihoz folyamodnia.43 Bonckart a nehézségek miatt végül 1801-ben Késmárkra távozott és helyére még abban az évben a franciául is kiválóan tudó Nitsch Károly Dánielt hívták meg. A hét évig Patakon dolgozó Nitsch idején némileg növekedett mind a németül tanulók száma, mind pedig a nyelv presztízse. Olyannyira, hogy távozását követően, az 1810. évi tanterv ismét visszaállította a classisták németül való tanulásának a kötelezettségét harmadiktól nyolcadik osztályig.44 45 (A folyamatos erőfeszítéseket főként a Kollégium külföldi kapcsolatai indokolták, hiszen azok szükségessé tették, hogy mindenkor legyenek az iskolának németül tudó tanulói, annál is inkább, mert a külföldi akadémián való tanulást, a peregrinációt súlyosan nehezítette, hogy kevesen értettek a befogadó nép nyelvén. 1798-ban írták elő, hogy a német ismerete nélkül nem engedhető senki külhoni tanulmányokra.46 Ráadásul a Litteraria Deputatio 1796-ban azt is elismerte, hogy: „...ez már tudós nyelv.”) Láthattuk: az iskola vezetői olyan személyt igyekeztek alkalmazni, aki egyszerre képes németet és franciát tanítani — de a franciát mellékesebb tárgyként kezelték. (Ennek fényében nem csodálható, hogy visszautasították egy J. G. Ficher de Luneville nevű emigráns 1804. évi ajánlkozását, amelyben ráadásul viszonylag nagy, 200 RFt-os fizetést is kért.)46 Sajnos a források nem teszik lehetővé, hogy megnézzük, 40 VÉGH JÁNOS: A német nyelv a sárospataki főiskolában II. József alatt. In: Magyar Paedagogia, 1914. 146—161. p. 41 SRKLt. K.a. II. 5. /17. 42 SRKLt. A XXX. 11.522 43 SRKLt. A. XXVI. 9638.; A. XXVII. 10.078; A. XXVIII. 10.314. 44 SZILÁGYI, 1861. 228-231. p. 45 P.C.A.SRKKt. 1176. 40-42. p. 46 SRKLt. A. XXX. 11.541.
