Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csorba Dávid: Egy eltűnt prédikáció margójára
Csorba Dávid: Egy eltűnt prédikáció margójára 69 lehetősége: a két irány két külön teológiai nézőpontot, más homiletikai megoldásokat rejt magában, és láthatóan különböző prédikátori lelkü- letet sejtet. Az ostorozó magatartás eltelevényesedése apokaliptikus képeket felvonultató, mennydörgő hangú beszédeket von maga után (Szántai Pócs István) vagy a bűnök temérdek sokaságára figyelmeztető feddéseket (Sajószentpéteri István) a bűnbocsánat hirdetése helyett. A szakirodalom már régóta jelezte, szükséges volna feldolgozni a magyar kegyességtörténetet.1 Esze Tamás hívta fel a figyelmet a „nagyhírű aszketikus prédikátor”, Szentpéteri István életművére: „eredményeiből és drámájából milyen nagy tanulságok adódnának számunkra”.1 2 A témával legbehatóbban Szigeti Jenő foglalkozott, vizsgálati szempontjai azonban megkérdőjelezhetők. Olyan kegyességi formákat tulajdonított a szabadegyházi közösségek egyedüli sajátjának (közösségi Bibliaolvasás, régi puritán könyvek tanulmányozása, a közösségi éneklés, imádkozás, laikusok által tartott házi istentisztelet),3 melyeket a korabeli prédikációk és a mai retorikai illetve egyháztörténeti, gyakorlati teológiai szakkönyvek értékelései egybehangzóan protestáns és reformátori gyökerű sajátosságnak tartanak.4 Szigeti megállapításaiban ugyanakkor nem vált el élesen egymástól a puritán és a pie- tista jellegű kegyesség sem formai, sem tartalmi szinten. Jelen dolgozat ezért egy elfeledett prédikátor életművének elemzése révén, különös tekintettel eddig ismeretlen művére, mutatja be a magyar református kegyesség egyik arculatát. Szentpéteri István iskoláit Debrecenben végezte, kora legnevesebb tanára, Martonfalvi György idejében subscribált 1670-ben. Hosszú előtanulmányok után (6—7 év) jutott el csak külföldre és töltött el egy sze1 RÉVÉSZ IMRE: Régi magyar imádkozok és imádságaik. In: Protestáns Szemle, 1924. 2. sz. 74. p.; ESZE TAMÁS: A magyar református kegyesség múltja. In: Református Egyház, 1957. 8. sz. (továbbiakban: ESZE, 1957) 178. p.; SZIGETI JENŐ: Milton Elveszett paradicsoma Magyarországon. In: Irodalomtörténeti Közlemények, 1970. 2. sz. 205—213. p.; UŐ: Protestáns népi olvasmányok al9. században az Alföldön. In: Ethnográfia, 1973. 3. sz. 332—341. p.; KISS EMIL: John Bunyan és a Zarándok útja Magyarországon. In: Theológiai Szemle, 1979. 4. sz. 226—230. p. Egy összefoglaló munka született eddig ebben a témakörben: ILLYÉS ENDRE: A magyar református földművelő ifjúság lelkigondozásának története. Debrecen, 1936. 2 ESZE, 1957. 179. p. 3 SZIGETI JENŐ: „És emlékezzél meg az útról...” Tanulmányok a magyarországi szabadegyházak történetéből. Bp., 1981. 15. p. 4 KÖLESÉRI SÁMUEL: Értelmes katechizációnak szükséges volta. Debrecen, 1682.; Josué szent maga eltökéllése Debrecen, 1682.; BODONHELYI JÓZSEF: Az angol puritánizmus lelki élete és magyar hatásai. Debrecen, 1942. (továbbiakban: BODONHELYI, 1942.) 174sq; BARTÓK ISTVÁN: A társadalom rétegződésének tükröződése a 17. századi magyar irodalmi gondolkodásban. In: Kecskeméti Gábor (szerk.): Tárnái Andor — emlékkönyv. Bp., 1996. 22sq
