Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)

2001 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csorba Dávid: Egy eltűnt prédikáció margójára

Csorba Dávid: Egy eltűnt prédikáció margójára

73

ölelheti fel a ránkmaradt anyag a valaha létezettnek, nem tudjuk. Ebben az időszakban szűkültek be a felekezeti és nemzeti lét intézményes keretei, az említett műfaj nagy számát magyarázzák a speciális történeti és lélektani körülmények. A gályarabok visszatérte után egyszerre lezárult egy korszak, városi és nemzeti szinten is.

1678-ban Keresztúri G. Bálint és Komáromi Csipkés György, egy évvel később a város bírája, id. Dobozy István adta át lelkét a Teremtőjének. Elsőként a soproni országgyűlésen nyílt lehetőség a protestáns jogok védelmére (1681 áprilisától). A volt gályarab, Csúzi Cseh Jakab volt a rendek prédikátora egy ideig.131. Lipót, lemondva a nyílt abszolutizmusról, visszaállította a rendi alkotmányt és teret engedett a protestánsok vallásgyakorlatának. 1681-ben Debrecenben véget érni látszott egy békés korszak: a városra 20 évi nyugalom után 20 év nyomorúság, szenvedés és pusztulás várt. A májusi pusztító erejű tűzvész rosszat sejtetett. Az idegek megterheltségének, a hisztéria eluralkodásának jeleként felújultak a középkori boszorkányégetések. Rövid idő alatt 12 embert, köztük egy férfit, végeztek ki ezzel a váddal.14

A lelki vezetők elvesztése azonos, ha nem nagyobb katasztrófának tűnt a korabeli ember szemében. Nógrádi Mátyás püspök halálára megjelentetett Parentatio lugubris kötetben Börömfi János, balkányi lelki- pásztor verse együtt említi az elhunyttal Kábái Bodor Gellért, debreceni lelkipásztort és Martonfalvi Tóth György kollégiumi professzort, mivel egyazon évben távoztak el a minden élők útján. Az egykori debreceni püspök még maga is szerzett verset „ama hires Gamálielnek”,15 kollégájának halálára, és nemsokára ő is követte. Gönczi A. Pál, kollégiumi contrascriba, Dávid siratóversének parafrázisával tisztelgett a nagy halottak előtt. „Unde viator ades? Gilboa Debreciorum?” kérdésre Saul és fiai névsorához annak magyar párjait állította össze Martonfalvi, Keresztúri, Kábái és Csipkés személyében. A „Patriacha senex nunc” kifejezés az imént elvesztett püspökre utalt. Debrecenben egy nemzedék hirtelen cserélődött le: a lelki támaszait vesztő közösség érzéseit hűen szemlélteti a szintén gályarab prédikátor Kocsi Csergő Bálint pápai beszéde, melyet ez évben mondott arról, hogy „az nagy emberek estiben nem kell meghütközni”.16

13 Edom ostora (Debrecen, 1682) című prédikációs kötetét július 15-én már Sopronban fejezte be a prédikátor, sietve, hogy ottani teendőit híven tudja ellátni. Ld. az utolsó prédikáció Kedves Olvasóhoz szóló zárómondatait. Majd 1681-ben rövid ideig Kábái Bodor Gellért helyére ment Debrecenbe lelkipásztornak. Ld. Történelmi Tár, 1910. 55. p.

14 MAKRAI LÁSZLÓ: Debrecen története 1693-ig. Debrecen, 1984. 556., 570. p.

15 TÓTH FERENC: Püspökök élete. Győr, 1812. (továbbiakban: TÓTH, 1812.) 148. p.

16 MOKOS GYULA: Kocsi Csergő Bálintnak a pápai iskola rektorának beszéde az 1681. szeptember 13. közvizsgálaton. In: Dunántúli Protestáns Lap, 1893. 6., 27. p.