Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csorba Dávid: Egy eltűnt prédikáció margójára
88 Egyháztörténeti Szemle II/1 (2001) vély. Nem komor; mint némellyek, akiket mint ha az ördög marta volna meg, mindenkor tsak feddőznek, az embereknek semmi világot nem engednek. Koma el ne botsássuk holtig ezt a Papot; mert ha ezt elszalasztyuk, nem tudom bizony mikor talállyuk fel; mert találunk ugyan Papot, de illyen hozzánk valót nem minden bokorban találunk”^. H3). ítéleteinek jogosságát szemlélteti a következő néhány a dohányzásra vonatkozó példa. Az ellenvetések dialógusaiban az ellenfél argumentumai többnyire a Bibliára hivatkoznak (pl. a dohányzást a Szentírás nem tiltja), csak másodsorban annak élettevékenységekre tett jó hatására, így a prédikátor is bibliai és életbeli példákat állít egymás mellé, vagy a dohány gyakorlati hasznosságáról értekezik Apáczai enciklopédiája alapján. A retorikai szakirodalom által a középutas szint esetén ajánlott hatásos példák és a nyilvánvaló érvek azonban néha eléggé félresikerültek. A katonák indoka a dohányzás mellett az, hogy ébren tartja őket — Szentpéteri ellenérve: „Lám Jákob nem dohányzott, mégis ébren maradt” (Ö6. 50v); orvosság a dohány — ismét: „De te sem magát, sem annak füstit, bé nem vonod, s el nem nyeled, hanem bé- szivod, s meg ki-bocsátod büdös szádon, sem pedig nem applicálod” (Öb. 71v). A nemzetközi szakirodalom érveit mozgósítva (06. 65sq) exemplumait főként a fabulák közül válogatta (Hondorff), de szerepel itt az „Americai patum” (Ő6. 65v) említése mellett még dohányzás elői> ti és utáni fohász is több oldalon keresztül (Ö6. 57—9). Szentpéteri István mindig a kegyes élet megélését kérte számon hallgatóságától. A prédikátor a legszigorúbb módon elhatárolta magát a rossz szokásokon alapuló életmódtól: ami nem tisztességes, vagyis nem keresztyén, tehát Istenellenes. „A Dohányos paraszt embernek semmi gondgya nincsen az Isten tiszteletire, házában-is nem jut eszében a könyörgés, minden esze, kedve, gyönyörűsége csak a dohány, úton, útfélen, jártában, keltében szüntelen füstölög, amikor dolgozik- is nincs arra gondgya, hogy az Istent hívja maga mellé segítségül, hanem csak a Pipán, kapáll, kaszáll, gyűjt, nyomtat, fát vág, örökké száján az Ördög szára-bordája. El-mulattyák az üdnepi-szenteléseket, az Isten házában való bé-meneteleket, ott ők igen ritkán jelennek-meg. Egy szóval meg-mondva: azt mondgya az ő szivében, hogy nintsen Isten” (Öö. 23vsq). A gondolkodásmódjára jellemző, hogy az enthymé- mák rendszerét működtette, és bizony ez sokszor félrevitte.4® 46 46 „Egy megmozdíthatatlan erősség: aki bűnt cselekszik, az ördögtől vagyon [1 Ján. 3:8]. Aki dohányozik, bűnt cselekszik [ennek kifejtése a leírt 7 prédikáció]. Tehát aki dohányzik, az Ördögtől vagyon.” (Öb. 2v). Sőt: „aminémű te-is Tabbacco-helluo [’dohány-élvező’] vagy; hogy ne mondjam practicus atheus vagy: Isten az elmét megvilágítja, az akaratot nem” (Öb. 75).
