Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csorba Dávid: Egy eltűnt prédikáció margójára
84 Egyháztörténeti Szemle II/1 (2001) Szerzőnk saját prófétai magatartásáról úgy beszélt, mint neki adatott hatalomról, és a világról, mint értetlen tömegről, amely ellen mindig kemény, támadó hangnemben lépett fel. A 17. század vége komor prófétájának kötetzáró fohászai azt a bibliai prófétai hangot (Ezsaiás, Ezékiel) szólaltatják meg, amelyik már a prófétai hiábavalóságot is magában hordozza, látva saját fáradozásának eredménytelenségét. „De félek rajta, hogy én most csak olajomat s munkámat vesztegetem, Malomban hegedülök. Süketeknek beszéllek mást. Kölyköket feresztek, akik bárányocká nem változnak. [Ezsaiás] No tudja meg a posteritas, hogy volt Próféta az Izraelben” [Ezékiel] {Öb. 86); „No ami az én tisztem, megmondtam és megirtam, vagy hallyátok vagy nem hallyátok, de mégis tudgyátok, hogy Próféta volt közöttetek” [Ezékiel] (Tp. D8v). Másutt még hozzátette: „Aki fertelmes, légyen ezután is fertelmes. [Jelenések könyve] Áldott az Úr, kitől vagyon minden jóra való segítség” {Tp. D8). A prófétai hevülettel megszólaló lelkész beszédeiben csak elvétve találunk intő-megjobbító jellegű, lelkigondozói attitűdöt megjelenítő szövegrészeket. A genera dicendik sorából általában hármat alkalmazott a prédikátor, tanítói, feddő és intő jellegű megszólalásokat, de ezekből is szinte csak a feddésre korlátozta beszédeit: „A’ lelki Médianistákat, az az, az ördögöt és a világot azok győzik meg, kik edgyik kezekben hangos trombitát tartanak, a másikban égő lámpást” (Ht. E5v). Ezáltal a hirdetett Ige üzenete torzult: a bűn ismerete — bűnbánat — bűnbocsánat hármasságából az első két kategória maradt csak, így az evangélium öröme és a kegyelem erejének mindenhatósága leértékelődött. A hit felszabadító erejéből korlátok közé szorított erkölcsi kódex lett, az egyes napi cselekedetek erős morális tartalmat kaptak. A próféciák üzenete tisztán lutheránus: Izraellel szemben hirdetve az igét, bűnbánatra késztetni.39 Élet és ítélet A számtalan népi ízű megszólalás és ezeknek a teológiai indokok közé való beszűrődésének okát Szentpéteri István maga adja meg Hangos trombita című művének ajánló levelében. „A’ melly ellenvetések pedig itt olvastatnak, én azokat nem az újómból szoptam, hanem többire hallomásból tanúltam, némellyeket azok közzül némelly profanus s’ Epicureus Iditóták, némellyeket valami sciolus literatuskák, némely39 C.ÁNÓCZY SÁNDOR - SCHELD, STEFAN: Kálvin hermeneutikája. Szellemtörténeti feltételek és alapvonalak. Bp., 1997. 36. p.; KISS RÉKA: Népi vallásosság a Német-Római Birodalomban és Közép-Európában 1400—1800 között. In: Protestáns Szemle, 1999. 4. sz. 285. p.
