Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csorba Dávid: Egy eltűnt prédikáció margójára
Csorba Dávid: Egy eltűnt prédikáció margójára 85 lyeket pedig hol-mi Christus nevében prófétálók, de a’ Christustól soha (talám) nem ismértettek, hol egyszer s’ hol másszor; hol itt s’ hol amott, objiciáltanak; egyébként magamtól én mind azokat fel nem találhattam; ha, azoknak üszőjükön nem Szántottam, volna” (Ht. A4sq). Az állandó konfrontálódás elkerülhetetlen volt annak, aki a megváltozott körülmények és életlehetőségek között a feddő beszédeket szólaltatta meg. Néhol észrevétlenül csúszik át a felvett beszédmód az egykori történeti szituációba: „Papok is megrészegednek: Fel. Megvallom, hogy ez igen nagy és palmare argumentumjuk a Részegeseknek, sokszor is lobbantották szemem közzé, mikor harcolnék a fene bestiákkal Ephesusban” {Ht. G8v). Az állandó konfrontációnak a jele a prédikátor nyilatkozata, amely a szószéki kipellengérezés gyakorlatát mutatja: „Szemeimmel láttam 24 April. 1713. hogy e’ féle a’ halottnak, másockal edgyütt, koporsót csinált, a’ két kezeivel dolgozott, múnkálódott, fúrt, faragott, de halandóságáról el-feletkezvén, füstölgött, s’ a’ szájában volt az Ördög szára bordája, meg sem fogta, csak úgy szivta, nem-is eresztém-el velle, hanem ugyan ackor mindgyárt a’ prédikállás közbe meg-veszőzém érette” {Öb. 130vsq). Nem szokatlan jelenség ez a korban, bár nem veszély nélküli. Séllyei Andrást és Szentpéteri Istvánt is így távolíttatta el a közzsinat (1669, 1709), mert a templomban „csúf szavakkal” ostorozta az emberek bűneit. Debreceni Dormány István püspök pedig így lelte halálát, miután egy katonát paráznaságáért feddett (1693).40 Más jellegű a tapasztalati tudás megjelenítése akkor, mikor a példák — Dömötör Ákos szavaival — hasonló jegyeik alapján, motívumhalmazként kerülnek egymás mellé: az érzelmi hatás mélyítése céljából.41 Ennek példája a következő szöveg, amely a dohányzás káros mivoltát megtörtént esetek sorával bizonyítja. „Hánytorgattya Füstös Bátyánk azt-is, még pedig majd leg-inkább, és leg-gyakrabban: Lám a Papok-is elég Dohányossok, eckor s’ ackor, itt s’ itt valék én, szemeimmel láttam, hogy a Pap fél kezével a Harangot vonta, s a másickal a Pipa szárát tartotta, úgy dohányozgált meg harangozott, a harangozást el-hagy- ván, a Pipát a csizmája szárába dugta, s bé-ment a Templomban. Más meg azt mondgya: Én is láttam, hogy a faluból ki-ment a Pap a mezőre a Komondorok utána, s szájában a Pipa szár, dohányozva úgy ment-ki. Harmadik-is mondgya: Láttam, hogy két s három Pap-is öszve-ült, úgy ittak, s dohányoztak-is egyszer s mind, a Pipájok szára egy singnél-is hosszabb volt. S több eféle” {Öb. 37v). 40 TÓTH, 1812. 146sq 41 DÖMÖTÖR ÁKOS: A példázatok természetrajza a protestáns szentbeszédekben. In: Theológiai Szemle, 1985. 16. p.
