Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 1. szám - TANULMÁNY - Velladics Márta: A szerzetes rendházak felszámolása II. József korában
4 Egyháztörténeti Szemle II/1 (2001) mennyiségű, egészen a reformkorig elhúzódó munkát adva a központi és a megyei igazgatásban dolgozó tisztviselőknek. Az eljárás gyakorlata csak részben feldolgozott, elsősorban a rendházak bezárásának kihirdetését követő azonnali intézkedések ismertek.3 Jelen tanulmány célja a kolostorok felszámolásának, valamint az azt követő hivatali munkának a bemutatása. Ehhez jelentős részben három, eddig nem vagy alig ismert forrást, II. József vonatkozó rendeletéit, instrukcióit szeretném felhasználni, illetve ismertetni. Az eljárást szabályozó rendeletek, instrukciók Az 1782. január 26-án kihirdetett feloszlatási rendelet Az 1782. január 26-án a Helytartótanácsnak megküldött és Magyar- országon kihirdetett nyolc pontból álló rendelet4 nemcsak a kontemplativ életmódot folytató rendek feloszlatását mondta ki (1. pont), hanem szabályozta magát az eljárást is. Ennek értelmében, a Helytartótanács és — amint az az alább következő rescriptumból kiderül — a Magyar Kamara egy-egy megbízható hivatalnokot („Commissarius”) delegált minden kolostorba, egyben ellátta őket az itt, illetve az alább ismertetendő dekrétummal, leirattal és egyéb szükséges papírokkal (2. pont). A biztosok a kolostorba érkezve az egész közösség előtt felolvasták a császár ítéletét, valamint az összegyűltek értésére adták, hogy a novíciusok és más, fogadalmat még nem tett személyek már nem is tehetik le esküjüket, vagy ha a felszámolás ideje alatt mégis megtennék, kénytelenek lesznek figyelmen kívül hagyni, semmisnek tekinteni („sub nullitate actus”) azt. Az uralkodó akaratának kihirdetéséről azonnal jegyzőkönyv készült, melyet a kolostori elöljáró és az idősebb rendtagok írtak alá, igazolva, hogy a kiküldött tisztviselők feladatuknak ezt a részét elvégezték, valamint a rendház lakói a császár döntését tudomásul vették. Ezt követően a biztosok átvették a kassza, templomi kincstár, levéltár és raktárak kulcsait. Ami a napi szükségletekhez feleslegesnek bizonyult, lepecsételték, a használatban maradókról leltárt írtak. A kolostor napi igazgatását, illetve a használatban maradt eszközök, tárgyak, élelem kezelését a későbbiekben — szabályos elszámolás mellett — egy felesküdött, kipróbált, világi hivatalnokra bízták, aki a rendház 3 Az eljárás lefolytatásával foglalkozik: CSÁSZÁR ELEMÉR: A pálos-rend feloszlatása. 2. In: Századok, 1901. 415—422. p. (továbbiakban: CSÁSZÁR, 1901.) 4 A rendelet latin nyelvű változata: Magyar Országos Levéltár (továbbiakban: MOL), C 13. (= Helytartótanácsi Levéltár. Benigna mandata.): Mikrofilmtár, 27.971. tekercs 0726-0733.
