Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 2. szám - FORRÁSKÖZLÉS - Nagy Kornél: II. Aristakes kat’olikos enciklikája 1475-ből
112 Nagy Kornél: II. Aristakes kat’olikos enciklikája 1475-ből adásul ez a precedens hosszú időn során bevett hagyománnyá vált az örmény egyházban. Úgy tűnik, hogy e címet eredendően az at’or’akal (szószerinti jelentése: a trónus birtokosa azaz helynök) méltóságra alkalmazták. Aristakes esetében ez a tisztség nyelvileg és jelentés szempontjából később egy pontosabb terminust kapott: az at’or’akic (társ-egyházfő) hivatalát. Az évkönyvek szerint a társ-kat’olikost kat’olikosá szentelték fel, és ugyanolyan egyházi és világi előjogokat élvezett, mint a tényleges kat’olikos: püspökök felszentelése és a szentségek kiszolgáltatása. Ormanean elsősorban ezt jogi szempontr ból vitatta, mivel a mindenkori örmény egyházfő kinevezhetett helyet teseket, akik gyakorolhatták az előbb említett jogokat, ám nem lehet tek egyenrangúak az egyházfőkkel: mert az örmény hierarchia szerint ugyanis senki más nem állhatott az egyház élén, mint maga a „konklá- vé” által megválasztott kat’olikos. Ennélfogva egyetértünk Ormanean állításaival, miszerint a társ-kat’olikos-ok neveit soha nem foglalták bele az ún. egyházfői listákba, hacsak véletlenül nem — hivatalosan — örökölték a mindenkori egyházfői méltóságot.21 Ezzel szemben helyet tesek kinevezési rendszerének voltak kivehető előnyei, szavatolva például az örökösödését az egyházfő esetleges halála után. A 15—17. század folyamán egyre gyakoribb szokássá vált ez az eljárás, sőt ezzel kapcsolatban a jövőben komoly visszaélések is történtek: lényegében a társ-kat’olikosok uralták az örmény egyházat. Ráadásul a mindenkori egyházfőkre vonatkozó pontos adatok hiánya komoly zavart jelentett a kutatók számára a főpapi méltóságok öröklési rendjének meghatározásában. Mint már Dawrizec’i és C’amc’eanc’ említette, hogy Kirakós Virapec’i kat’olikos utáni zűrzavarban Zak’aria Alt’amarec’i kívánt az edzmiacini örmény egyház élére állni (1461).22 Sőt C’amc’eanc’ megállapítja, anélkül hogy megemlítené művének forrásait, hogy X. Grigor összeveszett helyettesével, Aristakes-szel, mivel a társ-kat’olikos egymaga kívánt az örmény egyház élére állni. Egy bizonyos Sargis vardapet pedig — előnyt húzva ebből kényes helyzetből — ellopta Világosító Szent Gergely ereklyéjét. A pap Tebrizba ment Dzihansah türkmén fejedelemhez, akitől védelmet kért, később pedig arra kérte őt, hogy nevezze ki az örmény egyház élére. Ezekről a hírekről értesülve III. Zak’aria, Alt’amar kat’olikosa, szintén Tebrizba ment. A türkmén fejedelmet ajándékokkal vesztegette meg, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy magát neveztesse ki Minden Örmények Kat’olikosává. Ez így is történt, ráadásul átvette Sargis vardapetől az ereklyét. Miután Zak’aria megérkezett Edzmiacinba, nemcsak hogy elfoglalta az egyházfői trónust, hanem a két egymással perlekedő főpa21 Ormanean, i960, para. 1482. 22 DAWRIZEC’I, 1669. 417. p.
