Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 2. szám - FORRÁSKÖZLÉS - Nagy Kornél: II. Aristakes kat’olikos enciklikája 1475-ből
104 Nagy Kornél: II. Aristakes kat’olikos enciklikája 1475-ből — már csak ismeretlensége folytán is — felkeltette a kíváncsiságomat, és további vizsgálódásokra sarkallt. Az ilyen típusú okleveleket a mindenkori egyházfők külön e feladatr ra alkalmas szakemberekkel íratták meg, mint pl. kondakagirk’ (fogalmazók), és calkarark’, (miniátorok). Általában minden egyes encikli- ka a mindenkori kat’olikos nevével és címeivel kezdődik, felsorolva az egyházfőnek kegyesebbnél kegyesebb megszólításait. Ezek után tér rá az oklevél tárgyára (kiátkozás, adományok, felszentelés). Az oklevél záradéka pedig oly fontos információkat közöl, mint pl. az oklevél kiállításának dátuma, helye valamint az egyházfő hivatalgyakorlásának éve a kat’olikos kézjegyének pontos ellátásával. Itt fontos megjegyezni, hogy az örmény oklevélkiállítási hagyományoknak megfelelően csak is vörös tintával lehetett az adott dokumentumot aláírni, mivel e szín jelezte a kiadó személy fontosságát és tekintélyét. Természetesen a dokumentumról nem hiányozhat az egyházfői pecsét sem, amit pedig a bevett konvenció szerint mindig az irat tetején helyeztek el. Továbbá jellegzetes még, hogy a dokumentum mindkét oldalát, díszes ornamentika ékesíti. Ezen túlmenően a kézirat oldalán találkozhatunk még madár (páva), illetve virágmotívumokkal (rózsa) is. Ami az írást illeti, a kezdőbetűt és a főbb bekezdések első betűit is iniciáléval jegyezték le, gyakorta aranyozott tintával. Az ilyen típusú okleveleket az örmény egyházfők általában uralkodóknak, magas egyházi személyiségeknek, valamint a nemességnek címezték. Mindenesetre az oklevél vizsgálatából az is kiderült, hogy a miniátorok nem végeztek teljes munkát, mivel az ornamentikák csak „félkész állapotban” kerültek kezembe. Az oklevél hosszúsága mintegy 88 cm, a szélessége 26 cm, lényegét 101 soros oszlopba sűrítették. A kezdeti O-t az első sor bal felső sarkában virágdíszes motívummal jegyezték le, felette pedig egy színes páva látható, amelyet valamilyen véletlen egybeesés folytán a miniátor mesterek „lefejeztek”. Ennek valós okát sajnos nem tudtam mind ez ideig megfejteni. Ha paleográfiai szempontból szemléljük a forrást, láthatjuk, hogy az első és a második sor vörös tintával az ún. Er- kat’agir, (nagy betűs örmény írás) van lejegyezve. Ez tulajdonképpen az oklevél ún. tiszteleti formulája, mellyel a későbbiekben kívánok foglalkozni. A szöveg főrészét ún. Bolorgir, (kis betűs örmény írás, vagy más néven kilikiai antiqua) írással rögzítették fekete tintával, de ez alól kivételt képez a dokumentum 3. sora, melyet gesztenyebarna tintával jegyzetek le. Ugyanakkor 4., az 58., és 87. sort vörös tintával írták le. Ennek azonban pontos okát még nem sikerült kideríteni. Minden valószínűség szerint egyszerűen elfogyhatott a fekete tinta s ezt vörössel pótol
