Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: Adatok a váci püspökség török kori történetéhez
68 Egyháztörténeti Szemle II/2 (2001) vagy az egyházmegye területén, néhányan pedig a környékről származtak.23 A többiek a váci püspöki officiálisoktól (Hmira), Istvánffy Bálint püspöki helynöktől (Taplóczai), a Pázmáneum váci növendékeitől (Bojtos) szerezték információikat, vagy csak egyszerűen hallomásból tudtak valamit a püspökség viszonyairól. A megkérdezettek Vácot általában közepes nagyságú, Duna parti településnek írták le, nagyszámú török és református lakossággal, és kicsiny katolikus közösséggel. Néhány tanú a házak számát is megbecsülte, ezt az értéket a jobban értesültek (Olvedi, Korompay, Hegyesi, Palánki, Taplóczai, Nováki, Hannula) 300—500 közöttre taksálták, ettől Luzénszky 200-as, illetve Szentiványi 800-as, Mike és Franyó 600- as adata tér el jelentősebben. A felszabadulás után a lakosság száma drasztikusan lecsökkent, amint arról Aichinger és Orsolini 1692-ben beszámoltak.24 A Vácot jobban ismerő tanúk becslései (a családok nagyságának kiszámításához elfogadott ötös szorzó alkalmazásával) nagyjából egybevágnak a török defterekből a 16. század végére megállapított 1700—1800-as népességszámmal.25 Eszerint tehát a kortársak becslései a települések népességszámáról korántsem voltak annyira rosszak, mint azt sokszor gondoljuk, ezért nagy óvatossággal és más dokumentumok egyidejű megszólaltatásával az egyházi források ilyen jellegű felhasználásáról sem kell teljességgel lemondanunk. A török és a keresztény lakosság megoszlásáról egyetlen tanú sem közöl pontosabb információkat. Néhányan (Olvedi, Tomkó, Szelepcsé- nyi) vallomásásukban a keresztény polgárság hiányáról vagy igen kis számáról beszéltek, de a legtöbben a valóságnak megfelelően a reformátusok jelentős számarányát hangsúlyozták. A kihallgatásokat vezető nunciusokat természetesen leginkább a püspöki székváros katolikus lakossága érdekelte. A váci katolikusokról a tanúk nagy része csak annyit tudott, hogy nagyon kevesen voltak. Míg az első török uralom és a magyar fennhatóság éveiben Vácott katolikus plébánia működött, az 1620 utáni időszakból a katolikus közösségről hallgatnak az 23 Személyesen is megfordult Vácott vagy az egyházmegyében Ferenczffy, Ölvedi, Korompay, Hannula, Hegyesi, Palánki, Nováki, Mike, Franyó, Orsolini. 24 Orsolini szerint mindössze 20 letelepedett család lakta a várost, akikről Aichinger úgy tudta, hogy német területekről („ex Germania seu Suevia”) érkeztek. Vác és az egyházmegye 17. század végi helyzetére lásd: NAGY IVÁN: Berkes András váci nagyprépost és kora. In: Magyar Sión, 1869. 165—174. p.; LANCZ KÁLMÁN: Dvor- nikovits Mihály váci püspök. Vác, 1943. (Vácegyházmegye Múltjából, II.) 266— 279. p. 25 KÁLDY-NAGY GYULA: Harács-szedők és ráják. Török vüág a XVI. századi Magyar- országon. Bp., 1970. (Körösi Csorna Kiskönyvtár, 9.) 134. p. A szerző a keresztények számát 1200—1300 közöttre, a muszlimokét 500-ra taksálta. Vö. még: VASS, 1983. 103. p.
