Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Sárai Szabó Katalin: Nőkép a református sajtó tükrében, 1867-1918
Sárai Szabó Katalin: Nőkép a református sajtó tükrében 15 ben az esetekben ideális férjekről van szó, akik feleségüket tisztelték, egyenrangú félnek tekintették, bevonták őket saját világukba). Anyaként tudatos, gondos nevelőket, akik vallásosságra, hazafiságra nevelték gyermekeiket. Jótékony, vallásos, honleányokat, akik ezenkívül még számos nőknek tulajdonított lelki adottsággal rendelkeztek: szerénység, gyöngédség, figyelmesség, a háttérbe húzódás képessége, jó- lelkűség, s az érzelmek gazdagsága. Nőnevelés A 19. század második felére esik a leányoktatás rendszerének kiépülése. A lányok oktatására, művelődésére már a reformkortól léteztek intézmények, leánynevelő intézetek, de a nőoktatás szabályozása, rendszeressé tétele a kiegyezést követően indult meg az 1868. évi népoktatási törvénnyel (1868/38. te.). „Ennek értelmében a népiskolai szervezet az alapismereteket közvetítő elemi népiskolából, valamint a magasabb ismeretszerzés céljából szervezett felső népiskolából, polgári iskolából és tanítóképzőből állt. A törvény mind a fiúk, mind a lányok számára tankötelezettséget vezetett be, 6—12 éves korban a mindennapos elemi népiskolát, 13—15 éves korban az ismétlő iskolát voltak kötelesek látogatni. Az utóbbit azonban csak akkor, ha nem tanultak tovább valamely más típusú iskolában.”23 A polgári leányiskolát a hat osztályos fiúiskolával szemben négy osztályosra tervezték, és a képzés a családban élő nő ideáljából indult ki. 15 éves korukban a lányok tanítónőképzőben, felső kereskedelmiben, különböző szaktanfolyamokon folytathatták tanulmányaikat, bár ezek száma a korszak elején még nem volt számottevő. Az első állami tanítónőképző 1869-ben, Budán nyílt meg, Zirzen Janka vezetésével. A középosztály számára azonban ezek az iskolák nem nyújtottak társadalmi állásuknak megfelelő műveltséget, ezért 1869-ben Veres Pálné kezdeményezésére létrejött Országos Nőképző Egyesület megnyitotta első, magasabb szintű képzést biztosító leányiskoláját. Ez az iskolatípus eredeti koncepciója szerint a női nem sajátosságainak megfelelő képzést, de a fiúiskolákkal azonos szintű műveltséget volt hivatott nyújtani. A leányközépiskolák iránti igény az 1880-as években merült fel és különösen akkor vált égetővé, mikor 1895-ben megnyitották a nők előtt az egyetem orvosi, gyógyszerészeti és bölcsészeti karát, a lányok ugyanis érettségi vizsgát, csak a fiúgimnáziumokban, tehettek magántanulóként. Elő23 MÜLLER Ildikó: Az alap- és középfokú leányoktatás Magyarországon a dualizmus időszakában. In: Sic Itur ad Astra, 2000. 3. sz. 131—205. p. (továbbiakban: MÜLLER, 2000.) 132. p.
