Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Sárai Szabó Katalin: Nőkép a református sajtó tükrében, 1867-1918
14 Egyháztörténeti Szemle 11/2 (2001) nyunk, ezekkel a bibliai jelzőkkel csak a legkiválóbbat illethették. Mint nőt természettől fogva csendesnek, szemlélődőnek tartották, aki udvari etikett helyett a családi kört kedvelte, külsőleg egyszerű, szerény, de szilárd és erélyes volt. Költői léleknek, hiúságokkal nem törődő, fájdalmában tűrő és nem panaszkodó asszonyként jellemezték. A megemlékezések szerint a számító politikában az evangéliumi elemet, a szeretetet képviselte. Hitvesi és családanyai hivatását is tökéletesen végezte, jótékonykodott, szívesen járt az egyszerű emberek között, mint az „álruhás jó királyfi”. Több ízben hangsúlyozták magyar beszédét, hogy lányához magyar dajkát fogadott, Deák temetésére koszorút vitt, s végig kísérik azokat a gesztusokat, amelyek arról tanúskodhat nak, hogy helyzetének javulását neki köszönheti a nemzet. Ez az asszony minden női erénnyel rendelkezett, amivel egy ideális nőnek rendelkeznie kellett, és mindenben a legkiemelkedőbbet képviselte. Ezen neki tulajdonított erények birtokában tartották képesnek arra, hogy a háttérből, a magyarok javára politikai hatást tudott gyakorolni. Egy másik politikus feleség, Tisza Kálmánné a kálvinista nagyasszony típusát testesítette meg. „A magyar kálvinista nagyasszonyok, akik a múltban a magyar nemzet nagy férfiait nevelték s egyházuknak és szent vallásunknak buzgó hívei és patrónái valának. A Tisza Kálmánné nevét a Lorántffy Zsuzsánna neve mellé írjuk.”21 „Nem csupán a magyar református keresztyén nőnek, de a magyar nagyasszonynak tökéletes mintaképe ... fennkölt szellemű hitves ... anya, aki a római Corneliaként gyermekeit tekinti legdrágább ékszerének és aki a magyar nemzetnek a férj államépítő munkáját tovább folytató fiút adott; ... istenfélő nő... minden magyar kulturális és közjótékonysági munkának főalkatrészévé vált... az az igazi nő, aki a mindenki tiszteletét kikényszerítő puritán egyszerűségnek, a felvilágosultságnak, a női bölcsességnek, a lelki gyöngédségnek és nemességnek, a szívjóságnak, az odaadó hűségnek, az önfeláldozásnak, az élet nagy megpróbáltatásai között is a krisztusi türelemnek, egyszóval a legnemesebb értelemben vett női hivatásnak megtestesítőjeként élte le földi életét... megérdemli, hogy a magyar nők őt a magyar nő egyik eszményképeként tekintsék.”22 Az említett asszonyok eszményített női erényeikkel a református nőideál megtestesítőivé váltak, ők jelenítették meg az odaadó, szellemileg, műveltségben egyenrangú társat, aki férjének lelkileg kiegyensúlyozott, kényelmes, nyugodt otthont teremtett (természetesen ezek21 Tisza Kálmánná emlékezete. In: Debreczem Protestáns Lap, 1914. április 25. 267. p. 22 NÉMETHY KÁROLY: Tisza Kálmánné emlékezete. In: Debreczeni Protestáns Lap, 1914. május 9. 289—290. p.
