Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Sárai Szabó Katalin: Nőkép a református sajtó tükrében, 1867-1918
12 Egyháztörténeti Szemle 11/2 (2001) osztrákok a párisi és londoni divat mellett önérzetesen hivatkoznak a bécsi chic-re [értsd: sikkre], a bécsi blúzokra, miért nem teremthetnénk mi magyar chic-et! Fürdőhelyeken, vendéglőkben és egyéb nyilvános helyeken követeljenek magyar tányért, magyar abroszt és magyar gyártmányú evőeszközt, magyar ételeket s italokat.”15 Az I. világháború új helyzetet teremtett, egyrészt a nők konkrét gyakorlati segítsége felértékelődött (betegápolás, gyűjtés, katonák számára ruhaneműk készítése), másrészt a megüresedett hivatalokban vált szükségessé alkalmazásuk. így a nők munkavállalása, családon kívüli szerepe új megítélés alá került. Egyre szélesedett az a kör, ahol elfogadhatóvá, sőt kívánatossá vált megjelenésük. A krízis pedig, amit a háború okozott, mind jobban ráirányította a közvélemény figyelmét családban betöltött szerepükre „A múlt és jelen kapcsát meg kell teremtenünk; azért kell család, azért kell anya, ki a gyermek leikébe beleoltja: íme mi mindnyájan dolgoztunk!... az új társadalom, ez a családi regeneráció a dolgos nő által valósulhat csak meg, ki köt, varr, foltoz és ugyanakkor szép és jó könyveket olvas, a családnak lelke, férjének eloszlatja homlokáról a borút, együtt hurcolja sorsát fényben, árnyban, fennkölt lény, magasztos erény, aki a nemes megadással való lemondást beleviszi a családba és megtanítja rá a haza kertjének bimbóit.”16 Az elméleti és a különféle társadalmi viszonyokat feltáró cikkek mellett, a női példaképek életútját, működését bemutató írások is közelebb hozták az olvasóhoz az ideális nő típusát. A leányneveléssel kapcsolatos írások több ízben felhívták a figyelmet a példaképek fontos pedagógiai szerepére. Főként egy-egy megemlékezésben, ill. a leánynevelés fontosságát tárgyaló cikkekben, idézték föl egy-egy kiemelkedő nő alakját, akinek példájával a nőnevelés hasznosságát is bizonyítani kívánták. Egyrészt a Biblia nőalakjairól szóló írásokat sorolhatjuk ezek közé, másrészt a történelmi személyiségekre való megemlékezéseket. Ezek a nőalakok a női erények és a női ideál megtestesítőivé váltak. Kovács Albert az Erdélyi Protestáns Lap-ban közölt egy cikksorozatot, melyben a bibliai nőalakokat egyenként, legjellemzőbb erényeikkel jellemezve állította példaképül, így pl. Mózes anyja Jokhabéd a jó édesanya, Zsuzsánna, a szépség, szelídség, tiszta erkölcs, feddhetetlenség, házastársi hűség, Judit, Debóra az önfeláldozás, Sára az igaz vallásosság, ártatlan nőiség eszményét testesítette meg. A reformáció korszaka is megteremtette a maga eszményi nőalakjait. Ilyen volt pl. Bora Katalin, akinek „gyöngéden szerető leikéből, nemesen dobogó szívéből merített nagyra hivatott férje a rendkívüli küzdelmek közt önmérsékletet, megújuló erőt, gyógyító balzsamot, Isten akaratán való meglő Uo. 177. p. 16 GAÁL MÓZES: A magyar nő munkája. In: Dunántúli Protestáns Lap, 1915. 133. p.
