Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Sárai Szabó Katalin: Nőkép a református sajtó tükrében, 1867-1918
Sárai Szabó Katalin: Nőkép a református sajtó tükrében 11 hevülő keblű anyák adták a nemzeteknek a legnagyobb hősöket és államférfiakat, a kiknek dicsőségében méltán osztoznak ők. A míg egy nemzet nőinek kebelében él a honszeretet, addig a nemzet mindig megőrzi önállóságának, jogainak öntudatát, őseinek nyelvét, szokásait, de a mint a nők idegen szellem, idegen műveltség hatalma és befolyása alá kerültek, a nemzeti öntudat, az önállóság és szabadság napja azonnal hanyatlani kezd.”12 A magánéletben több lehetősége is volt a nőnek, hogy honleányi kötelességét teljesíthesse. Egyik formájának azt tartották, hogy magyar termékeket használ, megtartja a hagyományos szokásokat, ezzel is erősítve családtagjaiban a hazaszeretet érzését. Jancsó Lajos a Református Szemlédben ostorozta a külföldi cikkek és szokások úri osztálynál való térnyerését. „Ma már nem jó még a falusi asszonynak sem jó a házi szőttes, inkább szereti, mert cifrább, a bécsi rongyot. A szövőszékek már ritka házban zakatolnak, nem kell fáradnia ezzel asszonynak, ad hitelbe a botos. A tisztességes, egyszerű magyar konyhát az előkelőségeknek házában felváltotta a francia kotyvalék... Manapság nem is úr, aki külföldi fürdőn nem tölti a nyarat... A városi gyári munkások útközben fogyasztják ... a hevenyében előkapott ételt, csakhogy vasárnap jusson a költséges „zöldbe” kirándulásra.”13 A családi körön kívül a magyar nő feladatának tekintették a honi ipar pártolását. Ez a múlt század végétől terjedő, magyar háziipart támogató mozgalom, amelynek során a kalotaszegi, torockói később sárközi stb. háziipar kifejlődött, nemcsak a hazai termékek felé irányította elsőként az arisztokrácia, később a polgárság figyelmét, hanem munkalehetőséget is kínált egy-egy helység asszonyai számára. Az Erdélyi Református Szemle 1910-ben közölte Elek Pálné, a Magyarországi Nőegyesületek Szövetsége iparvédelmi szakosztály elnökének előadását, amelyben a nőket az hazai ipar támogatására buzdította: „míg tehát a férfi politikai, gazdasági és technikai téren küzd, addig a magyar nő ilyen magasztos célokat szolgálhat, ha a honi iparpártolás feladatát magáévá teszi.”14 „Teremtsenek a magyar hölgyek magyar divatot, ismertessék meg azt az iparossal és kereskedővel; bocsássanak mintát rendelkezésükre. Karolják fel a csetkei halasi csipkét, a magyar művészi ipart. Itt is a jobb módú hölgyek járjanak elől, mert ha ők bizonyos divatot fognak teremteni, a kevésbé vagyonos osztály is követni fogja őket. Ha az 12 Ünnepi beszéd, a dunántúli ev. ref. egyházkerület pápai felsőbb leányiskolája felavatása alkalmával. In: Dunántúli Protestáns Lap, 1901. szeptember 15. 624. p. 13 JANCSÓ LAJOS: Az otthon s annak lelke: a nő. In: Református Szemle, 1910. július 29. 486. p. 14 ELEK Pálné: A magyar nő hivatása az iparpártolás terén. In: Református Szemle, 1910. február 18. 175. p.
