Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 1. szám - RECENZIÓK - Dominkovits Péter: A Soproni Katolikus Konvent története 1625-2000
Recenziók 203 ban kimondták az egyházközséggé alakulást, rögzítették az adókivetési jogosultságot, a működés, ellenőrzés meghatározó területeire öt bizottságot hoztak létre: 1.) kegyúri az iskolaszékkel, 2.) temetői, 3.) szegény- és alapítvány-ügyi, 4.) gazdasági, 5.) számvevő és ellenőrző. Az 1875—1902 közötti időszakot az egyháztörténész a Konvent aranykoraként jellemezte, amely a kultuszadó bevezetésével, majd 1890. évi növelésével mind az óvodák, iskolák fejlesztésében, mind a szegénygondozás, ápolás terén (Szegényápolda, Betegsegélyző Egylet) jelentős eredményeket hozott. A gazdasági visszaesés előszelét jelentette az 1901-es filoxéra, amely a Konvent szőlőit teljesen elpusztította. Ezt más oldalról felerősítette Póda városplébános 1902 februári halála. Az 1902—1925 közötti időszak az előzőhöz képest hányató periódus volt, amely során több modernizálást jelentő lépés történt (pl. a bormérés 1906-is ideiglenes, majd állandó bevezetése, 1922. évi alapszabály módosítás), ugyanakkor a pénzromlás az egykori alapítványi tőkéket is tönkretette. Bán munkájában többször is érzékeltette: a Konvent történetében, működésében meghatározó volt egyes személyiségek szerepe. Az 1926—1945 közötti, Pinezich István, majd Házi Jenő elnöksége, Papp Kálmán városplébános alelnöksége alatti időszakot ismét virágzó periódusként értékelte, ahol javult a városvezetés és a Konvent közötti egyetértés, a szőlő termesztéssel, bor értékesítéssel stabilizálódott a gazdasági alap. A katolikus élet kulturális és intézményi szervezése nagy eredményeket ért el. Az 1930-tól megjelenő Katolikus Élet c. folyóiratot 1932—1944 között a Konvent jelentette meg, és ugyanakkor aktívan részt vett a terjeszkedő, modernizálódó város peremterületein modern iskola és egyházi élet szervezésében. Ezt példázza 1931- ben Szt. István iskola létrejötte, majd 1938-ban az iskolaorvosi intézmény létrehozása. Mégis a Konvent legnagyobb eredménye a kurucdombi új templom megépítésében való szervezésbeli, illetve anyagi részvétele volt, ami egyben egy szisztematikus munka kiteljesedése volt; egy korábban elhanyagolt az urbanizáció során lakosságában megduzzadt (akkori) városszéli kerület megfelelő egyházszervezeti, hitéleti, iskolai ellátása volt. Bán két részre osztotta az 1945—1956 közötti periódust. Míg Házi elnöksége alatt elfogadásra került a később védelmet nyújtó új szabályzat, úgy Radics József ezt követő időszaka a vagyon és jogfosztás, illetve az ún. „Alkotmányvédő mozgalom” szomorú periódusát jelentette. Ebben a szakaszban súlyos problémát okozott a városi kegyuraság 1949. évi megszüntetése, majd 1951-ben a bormérési és -értékesítési jog elvétele, a földek kötelező felajánlása. Meghatározó vezetői külföldre távozásával 1956 végétől 1959 elejéig szervezetileg is az interregnum időszakát élte át a Konvent, amelyben mindezek mellett a „kívül
