Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 1. szám - RECENZIÓK - Dominkovits Péter: A Soproni Katolikus Konvent története 1625-2000
204 Egyháztörténeti Szemle II/1 (2001) ről” is segített plébániai szeparatizmus is fenyegetően hatott. A kádári konszolidáció időszakában a fennmaradást Medgyesi László ügyvéd elnöki munkája biztosította. Bán János adatgazdag, forrsácentrikus, tematikus elemzéseit Kovács József László eltérő tárgyalásmódú fejezetei követik. 0 egyrészt a Bán által az 1960-as években még kéziratban sem rögzített eseményekből idéz (pl. a soproni iskolák államosítása elleni 1948. június 7-i tüntetés, 1962: a káptalanház átadásának körülményei), másrészt — minden bizonnyal a kortörténet hiányzó távlatai miatt — jelentős forrás idézetek, dokumentum-részletek közlésével krónikásként ismerteti az elmúlt negyven év legfontosabb történéseit. Két alfejezete közül az első, a „Kor szorításában” tárgyalja pl. 1976—1979 során az egyházi ingatlanok földhivatali tulajdonlap-bejegyzését, ennek során a konvent érdekérvényesítő tevékenységét, 1982-ben a legújabb temetőrész kialakítását, Szakái Ernő szobrászművész Krisztus szobrának létrejöttét, 1983-ben az egyházművészeti gyűjtemény megalakulását. Második fejezete az utóbbi, rendszerváltó évtized históriáját eleveníti fel, amelynek meghatározó lépése 1990-ben a katolikus iskolaügy újraindítása volt. Ehhez, illetve ezzel szorosan összefüggő egyházi vagyon rendezéséhez fűződik az 1991. május 7-i püspöki körlevél ismertetése, amelyben Sopronban óvoda, iskola indításának szándéka fogalmazódott meg. Ez évben külön fontossággal bírt a városba visszaköltözött orso- lyiták és a Konvent szerződése, amelyben az utóbbi szerv vállalta az Orsolyita Rend iskolájának működtetését. 1992-ben a két világháború közötti törekvés folytatásaként a város lakótelepi övezetében új templom építése indult el (Szt. Imre templom, 1993: pályázat, 1997: felszentelés). Az 1993., 1994. év a Konvent megerősödését, megújulását hozta: az előbbi esztendőben az 1930—1940-es évekre visszanyúló törekvés, a plébániákra tagolás elvetése, az egységes Konvent megfogalmazása történt meg, míg a következő esztendőben az új konvent szabályzat megalkotására, elfogadására került sor. Ez a Győri Egyházmegyei hatóság felügyelete alatti — amelyet a városplébánoson keresztül gyakorol — egyházi intézményként definiálja a nagymúltú Konventet, hatáskörét pedig az 1950-ben Sopronhoz csatolt Sopronbánfalva plébániájával növeli. A Függelék legterjedelmesebb legterjedelmesebb egységét Bán János Voss-féle árvaház 1777—1950 közötti története adja (160—186. p.). A 1898-ban a Konvent hatáskörébe vont árvaház célja a soproni szegény, elárvult gyermekek felnevelése, kezükbe szakma adása volt, közülük csak 1-2 fő taníttatására vállalkoztak. A tanulmány a várostörténetbe ágyazva mutatja be az alapítók, Voss Károly hadbiztos és felesége, Lanius Anna Dorottya életét, az árvaház történetének különböző,
