Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kertész Botond: Az evangélikus egyháztörténet 19. századi forrásai az Evangélikus Országos Levéltárban
94 Egyháztörténeti Szemle I/1 (2000) se fontos része a korszak társadalom- és művelődéstörténetének. A reformátusokhoz, katolikusokhoz, illetve elsősorban a dualizmus korában az izraelitákhoz való viszonyuk kutatása nélkül az említett egyházak történetírása sem lehet teljes. Nagyon fontos az evangélikus egyház szerepe a nemzetiségi kérdés tekintetében. Szlovák, német és magyar gyülekezetek, lelkészek, tanítók, egyházi vezetők éltek egymás mellett. Az egyházon kívüli nemzetiségi viszonyok hatottak az egyházon belül is, de fordítva is igaz ez az állítás: elsősorban a szlovák-magyar viszony alakításában aktívan vettek részt evangélikus egyházi értelmiségiek (papok, tanítók). Ezért nem érdektelen a szűk felekezeti korlátokon kívül sem e korszak forrásainak vázlatos ismertetése. Az evangélikus levéltárügy fejlődése a többi hazai történelmi egyházakhoz képest eltérően alakult. Az egyetemes egyház, az egyházkerületek, egyházmegyék, oktatatási intézmények, egyházi egyesületek és hagyatékok nagy része egy helyen, a Budapesten lévő Evangélikus Országos Levéltárban (EOL) találhatók. Az 1819-ben alakult levéltár részint az egyetemes egyház működése során keletkezett iratokat őrizte, részint már a kezdetektől gyűjtőlevéltárként működve, magán- személyek és gyülekezetek adományai által gyarapodva, az egyház múltjára vonatkozó valamennyi dokumentum gyűjtőhelyévé vált. A levéltárat mindenek előtt az egyetemes felügyelők, mindenkori levélt árosok és az egyház más patrónusai gyarapították különféle iratokkal. Ezek között voltak neves evangélikus családok családi levéltáraiból származó dokumentumok, árveréseken beszerzett, egyházra vonatkozó iratok,1 vagy különböző levéltárak anyagából másolt fontos források. Ez a gyűjtemény képezi a mai levéltár magát és legjobban feldolgozott részét, az úgynevezett Archivum Generalis Ecclesiae-t. Az egyetemes levéltár 1952-ben vált országos levéltárrá, amikor az egyházszervezet teljes átszervezése során megszűnt négy egyházkerület (Bányai, Dunáninneni, Dunántúli, Tiszai) iratai, majd a további években sorra az egyházmegyék, illetve a megszűnő egyéb egyházi intézmények iratai is a levéltárba kerültek.* 2 Az evangélikus egyház története írott forrásainak jelentős része tehát a budapesti Evangélikus Országos Levéltárban található. Az iratok mennyisége ma nagy*A leghíresebb ilyen irat, a Jankovich Miklós által vásárolt, és az egyháznak ajándékozott Luther-végrendelet. 2A levéltár kialakulásának történetét részletesebb ismertetését ld.: BÖRÖCZ Enikő: Az Evangélikus Országos Levéltár (Budapest) kéziratkatalógusa. Bp., 1993. 1-18. p.
