Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 2. szám - RECENZIÓK - Brandt, Julianne: Weber's Protestant Ethic: Origins, Evidence, Contexts
Recenziók 167 szerint a kálvinizmus nem adott vallási legitimációt a világi hivatásnak, mert a Westminster-i Hitvallás alapját képező szövetségi teológia („covenant theology”) érvénytelenítette a predesztináció-tant, így az érvelés alapját képező művek hatása valóban csak lelki jellegű („spiritual”) maradhatott. Ha pedig ez a hiányos bizonyítékokra alapozódó logikai okfejtés nem elég - folytatja - a megváltás féltésével és annak pszichológiai következményeivel kapcsolatos weberi elmélet dől össze. David Zárét az előbbi érvelés metodológiai hiányait és szűk forrásbázisát támadja meg. (245—272. p.) Szerinte MacKinnon az egyes, általa felhozott korabeli szövegeknek kizárólagosságot tulajdonít, s nem veszi észre, hogy az ideológia mesterei a teológiai érvek tárházából szükség szerint különböző motívumokat használhattak fel. Ilyen „kontextuális szelektivitás”-sal mind maga Kálvin, mind pedig angol utódai a tanítás determinisztikus illetve voluntarista elemeit hangsúlyozták. A radikálisan laicizáló következtetésekkel szemben az utóbbiaknál például előtérbe került az isteni determináció („determination by grace”), néha erősebben is, mint az eredeti kálvini írásokban. Ugyanakkor MacKinnon bőven talált forrásokat, amelyek az egy életen át tartó bizonyosság kereséséről tanúskodnak. így Zárét olvasatában az angol puritanizmus határozottan félelmek által hajtott vallásként jelenik meg, ami a „protestáns etika” központi érveit támasztja alá. Hasonlóképpen Kaspar von Greyerz írása is azt igyekszik bebizonyítani, hogy a predesztináció illetve az isteni beavatkozás gondolata a teológusok tanítási célú szövegein kívül jelen volt a korabeli hívek gondolatvilágában is. (273—284. p.) Fennmaradt források (naplók, önéletírások) százai tanúskodnak arról, hogy a predesztináció gondolata, illetve még erősebben egy közvetlen beavatkozásra számító, „különleges gondviselését („special providence”) feltételező elképzelés igenis létezett az angol puritánusok körében. Guy Oakes viszont felhívja a figyelmet egy metodológiai paradoxonra. Mivel a „protestáns etikádban az predesztináció gondolata valamint a predesztináció bizonyságának keresése a középpontban állnak (annak a mindennapi életvezetésre gyakorolt hatásaival együtt), Weber a következő nagy vallásszociológiai művében10 a tartalmi érv helyébe egy szerkezeti jellegűt állított: a szekta szervezetét és fegyelmét. (285—294. p.) Oakes szerint Weber érveinek tarthatósága talán nem elsősorban a teológiai forrásainak helyes értelmezésétől függ, sokkal inkább attól, hogy e teológiai gondolatok „fogyasztóiénak etoszát helyesen értette-e meg. Gianfranco Poggi nem a tézis tarthatóságát, hanem szociológiai jelentőségét elemzi. (295—304. p.) Poggi ugyan nem megy olyan messzi10 A protestáns szekták és a kapitalizmus szelleme c. tanulmányról van szó, magyarul ld. az előző jegyzetben idézett kiadás, 230—262. p.
