Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 2. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Török István: Keresztyénségünk a szocializmus történelmi korszakában (1958)
„A katedráról’ 93 lasztott nép üdvtörténeti küldetéséről? Akkor pedig éppen ebben a páratlan küldetésben kell keresnünk a tulajdonképpeni indítékot. Mindezek a józanító megjegyzések azonban nem a nemzeti érzés iránti közönyt vagy a hazafias kötelességek elhanyagolását jelentik. Milyen kedves számunkra pl. már az is, amikor a messzire szakadt magyar megírja: Legszebb álmaimban az Egymalom-utcán járok s régi ismerősökkel beszélgetek. A keresztyén hit azonban ennél az érzelmi kapcsolatnál többet is jelent: A Krisztusban megismert felelősséget nemzetünk iránt, azt a hitben tisztult hazaszeretet, amely folyton keresi, mi az Isten kedve szerint való a nemzet életében s mi az Isten ítélete alá tartozó. Ezt nemcsak tudakolja, hanem munkálja is. Emberei részről az ilyen keresztyén hazaszeretet volt századok hosszú során át a magyar nemzeti lét legerősebb tartóoszlopa. Ettől a józan hazaszeretettől nem különült el, hanem vele együtt érvényesült az egyetemes emberi felelősség. Ezzel már át is léptünk a harmadik kérdés területére. III. Kozmopolitizmus, internacionalizmus? — így hangzik a kérdés. Ha a 19. század a kibontakozó nacionalizmus százada, akkor európai viszonylatban, a 18. századot joggal illeti a kozmopolita jelző. Bizonyga- tás helyett egyszerűen utalok Goethére. Az ő egyetemes embersége nem fért el a nemzeti keretek közt s vele egy kicsit tüntető módon, egy kicsit korszerűtlenül a 19. századba is átjön a kozmopolitizmus. A nagy példa óva int, hogy a világpolgárságban okvetlenül valami züllött hazafiatlanságot szimatoljunk. Viszont a nagy példa ellenére, mégis csak rossz értelemmel terhelődött, sőt telítődött a fogalom. Világpolgárságon utóbb már azt a léha nézetet értik: „Ahol a pénz, ott a haza”. — Nem is bajlódunk tovább vele, hiszen nem fűződik semmi sürgető teológiai érdek a kozmopolitizmus rehabilitálásához. Az internacionalizmus esete más. Ott nem fogalomtorzulás, hanem leszűkítés történt. Ma általában azt értik rajta, amit az ismert jelmondat kifejez: „Világ proletárjai, egyesüljetek!” Tudjuk ennek a jelmondatnak történeti indokát, elismerjük szükségszerűségét. A jelmondat megvalósításán, erre a célra sokkal alkalmasabb szervezetek munkálkodnak, mint amilyen az egyház. Nem is nyilvánítja senki egyházi feladatnak a proletár-egység realizálását. Az egyház különben sajátos feladatát sem egy társadalmi osztállyal, hanem az összes társadalmi osztályból elhívottakkal akarja munkálni minden ember érdekében. Hiszen az egyház Feje az egész világ megváltó Ura. Ezért engedtessék meg nekem, hogy ezúttal ne kozmopolitizmusról beszéljek, se internacionalizmusról, hanem még átfogó értelemben ar