Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 2. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Török István: Keresztyénségünk a szocializmus történelmi korszakában (1958)
92 ,A katedráról’ teremtő-gondolatát valósítja meg. A véren át tehát valamiképpen Isten parancsoló akarata szólal meg. Ezért — nyersen mondva — a nacionalizmus szent ügy, aki vét ellene, Isten ellen vétkezik. íme az isteninek és emberinek ugyanaz az összekeverése, amelyről a szocializmussal kapcsolatban imént már szólottunk. Meggyőződésem szerint ha mi is nem vétkeztünk volna tegnap a nacionalizmus és az Isten Igéje összekeverésében, úgy ma sokkal kisebb volna az esendőségünk. A nacionalista teológus tehát Isten teremtésrendjét magasztalja a nemzeti hovatartozásban. Ez szerinte az emberélet külső és belső meghatározója. Szellemesen kérdi meg a dán Soe professzor egy ilyen nacionalista teológustól: Hátha, mondjuk egy jól szervezett gengszter-dinasztia gyermekeként szülétek, akkor Isten parancsa reám nézve, hogy én is gengszter legyek? Abból a tényből, hogy én dánnak születtem és nem kínainak, semmiféle erkölcsi parancs nem vezethető le. Más dolog, hogy reám is akár dán vagyok, akár kínai, Isten parancsa az adott viszonyok közt feltétlenül érvényes. Erre a határozott kritikai hangra érdemes felfigyelni. A Biblia szerint az emberiség népekre való tagoltsága nem Isten teremtésrendje, hanem a bűn büntetése. A bábeli nyelvzavarra gondolok. Tehát akkor a nemzeti érzés, a hazafiság is bűn? Távol legyen. De épp úgy tisztulásra szorul, mint minden más emberi dolog, mint maga az eset utáni ember. A nemzeti érzésnek ugyanis természetes hajlandósága az öndédelgetés és önzés. Hamar nacionalizmussá fajul, amely a többi nemzet szabadság-igényéről, sőt létjogáról sem akar tudni; hajlandó mindent könyörtelenül a saját érdeke alá rendelni, még az igazságot is. A gátlástalan nemzeti önzés nemcsak megbocsátható dolognak, hanem egyenesen büszke erénynek tűnik, hiszen nem közvetlen egyéni érdeket szolgál, hanem mint állítják, a „nép boldogulását”, a „haza javát”. A Krisztus-hit attól akar megmenteni, hogy a teremtő és megváltó Istenen kívül bárki vagy bármi más, tehát még a haza se legyen az élet középpontja. Krisztusban éppen ezért a nemzeti és faji ellentétek, akárcsak az osztályellentétek, feloldódnak. Egy vérből teremtettünk közös üdvre hív minket, minden népből és nemzetségből a mennyei üzenet. Itt csak jövevények és vándorok vagyunk és mennyben a hazánk. Bizonyára nem egy hazafias prédikációt hallottunk már arról, hogy Jézus sír Jeruzsálem sorsán. Csakugyan vannak bibliai helyek, amelyek Jézus, Jeremiás és Pál népükhöz való benső kapcsolatát fejezik ki. Vigyázzunk az ilyen helyekre, mert ezek is az imént vázolt bibliai összefüggésbe tartoznak s indokolják a kérdést: Vajon itt egyszerűen hazafiságról van-é szó, vagy pedig elsőrenden valami másról: A vá
