Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Zakar Péter: A tábori lelkipásztorkodás forrásai, 1773-1868
A tábori lelkipásztorkodás forrásai, 1773-1868 JEZSUITA REND FELOSZLATÁSÁT KÖVETŐEN Ignaz Kapmüller atya, az uralkodó jezsuita gyóntatója lemondott a tábori lelkipásztorkodás vezetéséről. A cs. kir. hadsereg így „capella- nus major” nélkül maradt, s a tábori lelkipásztorkodás hagyományos szervezetét át kellett alakítani. Ezen átszervezés eredményeképpen 1773. december 1-én Mária Terézia elrendelte az Apostoli Tábori Helynökség (Apostolisches Feldvikariat), másként (és kicsit pontatlanul) a tábori püspökség felállítását. A tábori püspök (Feldvikar) felszentelt püspök volt, aki az ún. mozgó hadsereg (militia vaga) fölött püspöki joghatóságot gyakorolt.1 Néhány év alatt kiépült e sajátos jogállású püspökség hierarchiája. Az apostoli tábori helynök munkáját egy tábori konzisztórium segítette. A monarchiát szuperiorátusokra osztották, minden szuperiorátust egy főhadparancsnokság mellé rendelt tábori főlelkész (Fedsuperior) irányított. Háborús helyzetben minden hadsereg mellé kineveztek tábori főlelkészeket (Armee-Feldsuperior). A lelkipásztorkodás alapsejtjeit az ezredek képezték. Minden ezred egé1 BIELIK, EMERICH: Geschichte der k.u.k. Militär-Seelsorge und des Apostolischen Feld-Vicariates. Bécs, 1901. (továbbiakban: BIELIK, 1901.) 85—122. p. Zakar Péter
