Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Tóth István György: Raguzai Lajos, a hódoltság utolsó misszionáriusa
22 Egyháztörténeti Szemle I/1 (2000) A bosnyák ferencesekkel szembenálló raguzai misszionáriusok a raguzai kereskedők segítségére számíthattak, erre leveleiben Raguzai Lajos is többször utalt. Ebből a szempontból különösen fontos és érdekes a temesvári katolikusok 1711. február 1-én a Hitterjesztés Szent Kongregációja prefektusának, Giuseppe Sacripanti bíborosnak írt levele. A Kongregáció levéltárában igen gyakran találkozunk olyan, valamely katolikus főúr, világi pap vagy még inkább katolikus közösség által írt levéllel, amely igazolja egyik vagy másik misszionárius érdemeit, erkölcsös életét, buzgalmát a hittérítésben és őt egyút- tál elismerésre, kitüntetésre javasolja Rómában. A legtöbb ilyen levélnek már a stílusa is egyértelművé teszi, hogy azt bizony nem a katolikus polgárok vagy nemesek, hanem a jutalmát remélő misszionárius fogalmazta, különösen egyértelmű ez, ha sokféle ember ír szinte azonos szavakkal a megdicsért misszionárius érdemeiről. Aligha kétséges, hogy a temesvári katolikusok levelét sem az írni nem tudó, és ezért keresztjükkel hitelesítő Jakab, Vitus, Ferenc és a többiek írták, hanem maga Raguzai Lajos. Mindjárt az első sorban „elszólja” magát, amikor azt íratja a temesvári katolikus hívekkel, miszerint csodálkoznak, hogy Raguzai Lajos atyát a hódoltságból elmozdítani szándékozza „a mi ferences rendfőnökünk”, így ugyanis csak Szent Ferenc rendjének tagjai szoktak írni a generálisukról. A temesvári katolikusok kiálltak Lajos atya mellett, akinek nagy gyakorlata van a török dolgokban („praxis Turcica”), ez mindenki számára jól ismert, és helyére aligha találnak mást, főként nem olyat, aki a horvát („illír”) nyelvet beszéli. Jakab, Vitus és Ferenc, vagy inkább a nevükben író Raguzai Lajos, amiatt is tiltakoztak, hogy a „mi rendfőnökünk” a török hódoltságban lévő, nyilván ferences kolostorokat a bulgár szerzeteseknek adja „a mi raguzai köztársaságunk” tudta nélkül - ezek a Raguzai Lajost támogató temesvári katolikusok tehát raguzaiak voltak, nyilván itt lakó kereskedők.20 Más temesváriak azonban a Rómába küldött beszámolók szerint nagyon is örültek Raguzai Lajos távozásának a városból - ők minden bizonnyal a helyi raguzaiak ellenfelei, talán üzleti konkurensei, és a bosnyák ferencesek hívei voltak. Mint szinte mindig, ha a bosnyák ferencesek és a raguzai misszionáriusok szembekerültek, a török ura20Valószínűleg az aradi ferences kolostornak a bulgár provincia részére történt átadására utaltak. Fermendzin, 1892. 545. p.
