Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Tóth István György: Raguzai Lajos, a hódoltság utolsó misszionáriusa
Tóth István György: Raguzai Lajos 23 lom utolsó éveit élő Temesváron is a boszniai szerzetesek kerültek ki győztesen. 1715 augusztusában a boszniai tartományfőnök arról értesítette a ferences rendfőnököt, hogy Raguzai Lajos - szerinte a hívek nagy örömére - már elhagyta Temesvárt (Raguzai Lajos valóban azt írta, hogy a bulgáriai misszióba ment, ahol a bulgár ferencesek nagy örömmel és tisztelettel fogadták), és ezért a provinciális az ekkor a határon fekvő, de már keresztény területen lévő aradi ferences kolostorból küldött oda egy bosnyák szerzetest: Michele Kokich da Budát, akinek neve arra utal, hogy korábban Budán szolgált. A tartományfőnök leveléből kiderül, hogy az előző temesvári plébános is az aradi kolostor bosnyák ferencesei közül került ki. Michele da Buda temesvári plébános volt, de nagy területen ellátta a pap nélküli katolikus híveket. Fra Michele nemcsak illír, azaz horvát nyelven értett - hiábavaló volt tehát a temesvári raguzaiak aggodalma, hogy nem lesz Raguzai Lajos után újabb horvát papjuk! -, de magyarul és németül is (ezt az immár keresztény kézre került Budán nyilván gyakorolhatta), sőt értett törökül is. Alig egy évvel azután, hogy a boszniai provinciális ily módon gondoskodott a temesvári katolikusokról, kitört a Porta és a Habsburg- birodalom között az újabb háború. 1716. szeptember 1-én a császári hadsereg megkezdte Temesvár ostromát, és hat héttel később, október 13-án az erőd parancsnoka, Musztafa pasa feladta a várat. Temes- várott és a Temesközben is véget ért a hódoltság időszaka. Magyarország ezután a Hitterjesztés Szent Kongregációja számára már nem számított missziós területnek, hiszen a katolikus egyházi hierarchia helyreállt az egész Magyar Királyságban. (Bár korántsem gyorsan, hiszen a prímás például csak a 19. század elején költözött vissza Esztergomba!) Rómában, a missziók központjában továbbra is kiemelten foglalkoztak Magyarországgal, mert a görögkeleti románok és rutének uniója, az örmény katolikusok problémája éppúgy alkalmat adott a térítői munkára, mint a reformátusok, evangélikusok áttérítése vagy a katolikusok megerősítése hitükben. A Hitterjesztés Szent Kongregációja levéltárában vaskos köteteket töltenek meg Magyarország 18-19. századi iratai. Mindez azonban már nem a hiányzó katolikus egyházi szervezet pótlása, hanem annak kiegészítése, megerősítése, azaz népmisszió volt. Ekkor Raguzai Lajos azonban már ismét Dalmáciában volt, 1714- ben visszatért a saját rendtartományába, Raguzába. Itt az elöljárói a temesvári misszióját (a felmerült összes nehézség és viszály ellenére)
