Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Jeney-Tóth Annamária: Az unitárius egyház és lelkészei a 17. századi kolozsvári városkönyvek tükrében
20 Egyháztörténeti Szemle 1/2 (2000) a magyar nemzetből. Két egyházfit és négy szenátort küldtek elébe, hogy a száz uraim közzé hívják. A tanácsülésen Radnóthy István, az egyik egyházfi köszöntötte, erre Pál uram felelt. Azután a mai Szent Mihály templomhoz mentek, elől a papi rend, majd az egész város követte őket. Harangozás közepette vonultak be a templomba, ahol is a kapuban a bíró — Gellyén Imre — köszöntötte az új plébánost, aki erre a köszöntésre röviden felelt. A templomban újabb köszöntésre került sor. A bíró a tanács és az egész város nevében köszöntötte az új lelkészt. A papi rend nevében Toroczkai Máté beszélt, amire újra válaszolt Göcs Pál és engedelmes szolgálatot ígért. Ezután a bevett szokás szerint a plébános házhoz kísérték a város vezetői az új plébánost. Ott a kapuban megállva, a bíró a város és a tanács általi teljes felhatalmazással megígérte a prédikátori rendnek, hogy a plébánia házat és a hozzátartozó javakat, jövedelmeket az ő gondviselésükre bízza.”12 Az esti ünnepléshez pedig a város sáfárpolgára a bíró parancsára küldött ajándékot Pál uramnak, 2 ejtel bort, 6 font pecsenyét és 6 cipót, 36 dénár értékben.13 Ezt követően 1602 augusztusában az újabb számadáskönyvi bejegyzésekben már arról olvashatunk, hogy a sáfár újra ajándékot küld, ezúttal a plébános esküvőjére, 2 forint 88 dénár értékben 96 font húst és 16 forint értékben „egy szép öreg szőnyeget”.14 Az új hivatalt és a házasságot nem sokáig élvezhette a plébános, ugyanis a város elfoglalása után Basta 1603. október 2-án az unitárusok templomait elvette. Ez a jezsuita Akadémia és templomuk felgyújtására és lerombolására (1603. június) adott válasz volt, melyben Segesvári Bálint feljegyzései szerint a püspök mellett Göcs Pál nagy szerepet játszott. Ezután Toroczkai Máté püspök a torockói vasbányákban bujkált, Göcs Pál pedig Lengyelországban az unitáriusoknál keresett menedéket. Itt ismerte meg későbbi kollégáját, püspökét Valentinus Radeciust, akit 1608-ban hívtak meg a szász unitáriusok lelkésznek, őt még további lengyel lelkészek követték.15 1604. december 28-án arról határozott a százférfiak tanácsa, „hogy a császári komisszáriusoknak értesítést küld Bocskai István városhoz írott leveléről, mert az a római császár hűsége ellen való.”16 Emellett kérik a komisszáriusokat, „hogy valami bizonyos helyen szokott régi rendtartásuk szerint prédikálhassanak a lelkészeik és a város hallgathassa isten igéjét, merthogy a közösség is igen szomjúhozza.” A ko- misszáriusok ezt megengedhették, ugyanis a következő közgyűlésen 12 Közgyjk. 1/5. 203-204.; JAKAB, 1888. 412. p. 13 KvSzám 9/XXVIII. 33. 1602. március 2. 14 KvSzám 9/XXX. 1602. 15 GÁL, 1935. 391. p. 16 KözgyJkv. 1/5. 274/2.
