Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Jeney-Tóth Annamária: Az unitárius egyház és lelkészei a 17. századi kolozsvári városkönyvek tükrében
Jeney-Tóth Annamária: Az unitárius egyház és lelkészei 21 már nagy hálaadással köszönik a lehetőséget, és megígérik, hogy „a tanács a bevett vallásokon kívüli semmilyen idegen prédikátort nem enged prédikálni. A prédikáláshoz illendő helyről a két nemzetnek kell gondot viselnie.”17 A január 29-i közgyűlésen illendő fizetés elrendeléséről gondoskodtak. Bocskai Istvántól az unitáriusok visszakapták templomaikat és 1605. július 21-i közgyűlési határozat értelmében „miután a jezsuiták elhagyták Kolozsvárt, a plébánia házat és a hozzátartozó javakat adják vissza Plébános Pál Uramnak.”18 A következő évben, 1606. január 14- én a közgyűlés már arról döntött, hogy a plébános adósságát a város a dézsmából egészítette ki 60 forinttal, a mostani szűk időhöz képest. A jegyzőkönyv 1622. március 8-án emlékezett meg Göcs Pál haláláról. A plébániaházban tartott leltározásra választottak az egyházfia- kon kívül még 6 százférfít, hogy „kik abban szorgalmatoson el járva az Ecclésiát ás az várost kár vallástól oltalmazzák.”19 Segesvári Bálint ezt írja róla krónikájában: „Ez penig az ember oly igazságszerető volt és bálványgyűlölő, hogy az bálványt Kolozsvárból kitisztitá Thoroczkai Mátéval, ki akkor kolozsvári püspök volt, az város népével arccal az kalastromra ménének, és elronták az klastromot és az bálványt, az papokat Híd-kapun kikésérték az 1603 esztendőben, még meg is ölték vala egyet az kalastromban, az páterekben.”20 Egy hét múlva, március 15- én pedig már utódjának megválasztására is sor került, aki nem volt más, mint Radecius Bálint Uram, aki püspöki tisztséget is viselt ezzel együtt.21 A néhai plébános neve leányának esküvője kapcsán előkerül még a számadáskönyvekben: „Az megholt Göcs Pál plébános Uram leányát el adván Gyulai Márton fiának, ö kegyelmek egy szőnyeget adtak ajándékba, melyet vettek 10 forinton.”22 A plébános hasonnevű fia pedig 1640-es években a város vezető testületének, a százférfiak tanácsának tagja.23 Összegzésként elmondhatjuk, hogy a kolozsvári városkönyvek mindmáig kellően nem kiaknázott és fel nem tárt forrásai számos adalékkal segíthetnék az egyháztörténeti kutatásokat. Mint az előzőekből kiderült, a különféle forrástípusok az eddigi ismereteket új elemekkel bővíthetik, mégpedig abban a tekintetben, hogy úgy tekintsük a vallási 17 KözgyJkv. 1/5. 248/1.; JAKAB, 1888. 417. p. 18 KözgyJkv. 1/5. 265/1. 19 KözgyJkv. 1/6. 352.; JAKAB, 1888. 572. p. 20 Segesvári Bálint történeti feljegyzései (1606—1654). In: BÁLINT JÓZSEF - PATAKI JÓZSEF (szerk.): Kolozsvári emlékírók. Bukarest, 1990. 153. p. 21 KözgyJkv. 1/6. 352.; JAKAB, 1888. 572. p. 22 KvSzám 16/III. 181. 1623. szeptember 28. 23 BINDER, 1982. 303. p. (1647)
