Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 2. szám - TANULMÁNY - Gergely Jenő: Az izraelita felekezet és a zsidókérdés Magyarországon
6 Egyháztörténeti Szemle 1/2 (2000) való közreműködését ígérte, aminek ellenében az állam kilátásba helyezte a felekezetvallási téren való működési szabadságát. (Amit azután a későbbiekben közelről sem váltott valóra.) Ezeket a tényeket azért kellett előrebocsátani, hogy megértsük az 1945 utáni helyzetet. A holocaust után egy addig jelentős izraelita fele- kezetből a trianoni határok mögé visszatért Magyarország lakosságának számszerűleg jelentéktelen töredékévé vált. A felszabadulás utáni első népszámlálás szerint 1949. Január 1-jén Magyarország 9 204 799 lakosából (100 %) 133 862 fő (1,5 %) vallotta magát izraelitának.4 Kérdés az, hogy a nem vallásos zsidók mekkora részét tették ki a lakosságnak, hiszen a szekularizáció közöttük 1945 után valószínűleg gyorsabban megindult, mint más felekezeteknél. Az említett adatfelvétel szerint 12 291 fő (0.1 %) mondta magáról, hogy felekezeten kívüli. Nincs jogalapunk arra, hogy ezt a 12 ezer embert ab ovo „hitehagyott” izraelitának, tehát zsidónak minősítsük, amint az sem derül ki, hogy hányán voltak a konvertiták. 1949-től az alkotmány értelmében Magyarországon tilos az állampolgárok felekezeti és nemzetiségi hovatartozásának a népszámlálásokon való megkérdezése, közokiratban ilyen adat szerepeltetése. Tehát ha szigorúan a statisztikához, mint történeti forráshoz ragaszkodunk, akkor azt kell mondanunk, 1949 óta nem tudja senki pontosan megmondani, hány izraelita felekezetű állampolgár, még kevésbé hogy hány magát zsidónak definiáló állampolgár él Magyarországon. (Amint azt sem, hogy hány keresztény, katolikus, református stb., avagy éppen mennyi az ateisták száma...). Mondhatnánk erre, ott van az egyházak adatszolgáltatása. Igen ám, de az egyházak adatai a saját felekezetűk anyakönyveire alapozódnak, s mindazokat a felekezethez sorolják, akik hivatalosan nem jelentették be kilépésüket az adott egyházból. (Ilyen „bejelentők” pedig bizonyára kevesen vannak, mert a „hiteha- gyók” ezt nem tartják fontosnak.) Ami az izraelita felekezet létszámát illeti, arról a későbbiekben csak az 1970-es évektől láttak napvilágot adatok. 1977-ben a budapesti főrabbi nyilatkozata szerint „Magyarországon mintegy 100 000 izraelita felekezetű ember él, s közülük 80 000 Budapesten”.5 Az Állami Egyházügyi Hivatal 1980-as kiadványa szerint az „izraelita egyház 80 000-re becsüli vallásos híveinek számát, 6—8 százalék vesz részt az egyház rendezvényein”.6 4 Mivel ez még az 1949/20. te., az alkotmány elfogadása, tehát a szeparáció kimondása és a vallás magánüggyé nyilvánítása előtt történt, így az adatfelvételben szerepelt a felekezeti hovatartozás is. 5 Dr. Salgó László budapesti főrabbi nyilatkozata: Új Elet, 1977. január. 6 Tájékoztató a magyarországi egyházak fontosabb adatairól. Bp., 1980. szeptember. (Állami Egyházügyi Hivatal kiadványa.) 61. p.
