Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 2. szám - TANULMÁNY - Gergely Jenő: Az izraelita felekezet és a zsidókérdés Magyarországon
Gergely Jenő: Az izraelita felekezet és a zsidókérdés 5 házakkal való egyenjogúságot és viszonosságot, amiből következőleg az államhatalom jogi és anyagi támogatásban is részesítette. Ezen a jogegyenlőségen először 1920-ban az ún. numerus clausus törvény2 ejtett csorbát — egyelőre csak az egyetemekre kerülők felekezeti megkülönböztetéseként — majd az 1938—1941 közötti faji alapozású zsidótörvények tették formálissá az izraeliták vallási téren való egyenlőségét is. Ezeknek konzekvenciája volt az 1942/8. te., amely megszüntette az izraelita felekezet bevett státusát, és visszaminősítette az „elismert felekezet” jogállásba. (így például ezzel megszüntette a törvényhozás második kamarájában, a felsőházban az izraelita felekezet képviseletét.) Az 1947/33. te. nagy lépést jelentett a magyarországi felekezetek egyenlősítése terén. Megszüntette a bevett — elismert — tűrt felekezetek háromfázisú rendszerét. Felszámolta a bevettek előjogait, illetve a tűrtek joghátrányait; az állam által „elismert” és „el nem ismert” (szekta) kategóriákat állította fel. Az elismertek közé tartozott mindegyik felekezet, amelynek működése nem ütközött az állam hatályos törvényeibe; viszont a hatósági korlátozását jelentette azoknak, amelyek ezekkel a törvényekkel szembehelyezkedtek. így jogilag és az állam előtt 1947 végétől a történelmi keresztény egyházak, egy sor szabadegyház és kis felekezet (korábbi szekta), illetve az izraelita hitfelekezet jogilag egyenlő lett. Ez a jogi rendezés tulajdonképpen mindmáig érvényben van. Az 1947—48-ban bekövetkezett hatalomváltás, a kommunista párt diktatúrájának megteremtése változást hozott az izraelita felekezet életében is. Mintegy megelőzve az 1949. évi szeparációt — ti. az 1949/20. te., az alkotmány mondta ki az állam és az egyházak szétválasztását, a vallás magánügynek nyilvánítását — az új államhatalom arra törekedett, hogy annak elébe menve, eleve olyan új kapcsolatokat alakítson ki az államhatalom és a felekezetek között, amelyeket egyezmény szintjén rögzítenek, s így elejét veszik az államnak nem tetsző egyházi autonómia megszerveződésének. így került sor többek között 1948. december 7-én a Magyar Köztársaság kormánya és az izraelita felekezet vezetői közötti egyezmény aláírására.3 Ez azt jelentette, hogy a felekezet elismerte az új hatalmat, a szocialista társadalmat és annak építésében 2 Az 1920/25. te. a tudományegyetemekre és a jogakadémiákra felvehetők számáról szólt; a keretszámon belül az országban élő „népfajok, nemzetiségek” csak országos arányszámuknak megfelelő arányban kerülhetnek be, így az izraelita felekeze- tűek országos arányszámuknak megfelelő zárt száma (numerus clausus) 6 % volt ekkor. 3 A református egyházzal 1948. október 7-én, az unitárius egyházzal ugyanezen a napon, majd az evangélikussal december 14-én írták alá az egyezményeket, amelyek megjelentek a Magyar Közlönyben. A katolikus egyházzal csak 1950. augusztus 30-án jött létre a megállapodás.
