Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 2. szám - TANULMÁNY - Gergely Jenő: Az izraelita felekezet és a zsidókérdés Magyarországon
4 Egyháztörténeti Szemle 1/2 (2000) zük, akkor ott 725 007 izraelita élt, a lakosság 4.9 %-a.1) Itt le kell szögeznünk, hogy Magyarországon mindig is, hivatalosan csak izraelita felekezetet tartottak nyilván. Ha valakinek a nemzetiségére, s annak legfőbb mutatójára, az anyanyelvre kérdeztek rá, akkor ott ilyen kategória, hogy „zsidó”, nem szerepelt. így a magyarországi zsidóság szám- szerűsíthetőn mindig csak mint felekezet mutatkozik meg, és nem mint etnikum, nemzetiség vagy népcsoport. (All ez még a faji törvények utáni 1941-es népszámlálásra is!) Továbbmenve az is egyértelmű, hogy népszámlálási adatfelvételek tanúsága szerint a Magyarországon élő izraelita felekezetű állampolgárok nagy többsége, 70—80 %-a magyar anyanyelvűnek, fennmaradó része német anyanyelvűnek vallotta magát, tehát ehhez a két nemzethez asszimilálódott. (Ez nem zárta ki azt, hogy ugyancsak anyanyelvének tekinthette a jiddist vagy a héber nyelv bármilyen változatát.) 1945 után a magyarországi vallás- és lelkiismereti szabadságnak, az alapvető emberi szabadságjogoknak számos kodifikált garanciája volt és van. (Az más kérdés, hogy ebből mikor és mi mennyire érvényesült.) Kezdjük ezek elejével, az 1944. december végén Debrecenben összeülő Ideiglenes Nemzetgyűlés és az általa alakított Ideiglenes Nemzeti Kormány idevágó intézkedéseivel. Ezek — az antifasiszta koalíció döntéseinek érvényt szerezve — hatályon kívül helyezték a korábban hozott faji törvényeket és ilyen rendeleteket. Továbbá törvénybe iktatták a nemzetiségi, a felekezeti és a faji izgatás bűntettként való kezelését. Rövid úton feloszlatták a fasiszta pártokat és szervezeteket, egyesületeket, illetve működési szabadságot adtak az 1945 előtt betiltott izraelita valláserkölcsi vagy etnikai alapon szerveződő egyesületeknek. Még tovább menve, a fasiszta és népellenes bűnösök, a háborús bűnösök felelősségre vonásának a megindítása és következetes végig vitele személy szerint torolta meg az elkövetett bűntetteket. A Magyar Köztársaság kikiáltásáról szóló 1946/1. te. magában foglalta a köztársaság minden polgárának egyenlőségét, felekezeti és etnikai egyenjogúságát, így tehát az izraelita felkezetűekét is (1947/18. te.). Ezek az alaptörvények tehát a felszabadulás után meginduló demokratikus átalakulás folyamatában, a későbbi torzulásokat már mutató 1949. évi alkotmány (1949/20. te.) előtt a vallás- és lelkiismereti szabadság biztosítása, a felekezetek és nemzetek, nemzetiségek közötti egyenjogúság megteremtésére irányultak. Különösen fontos volt a törvényhozás szintjén az izraelita felekezetet 1945 előtt ért jogsérelmek generális orvoslása. Az izraelita felekezet 1895-től mint bevett felekezet élvezte a történelmi keresztény egy1 A népszámlálási adatokat a megfelelő Statisztikai Közlemények évfolyamaiban tették közzé.
