Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 1. szám - RECENZIÓK - Sawyer, Frank: Edwards, David L.: Christianity: The First Two Thousand Years
166 Egyháztörténeti Szemle 1/1 (2000) a rabszolgakereskedelemnek (1808), vagy a Lord Shaftesbury által kiharcolt ipartörvény, mely javított a könyörtelen kapitalizmus kizsákmányolás kezdetleges gyáraira jellemző mostoha életkörülményeken. Ott van azután 1934, a Hitvalló Egyház Barmeni Hitvallása, mely szembeszállt a nácik rettenetes ideológiájával. A Hitvalló Egyház szószólóját, Martin Niemöllert bebörtönözték, vezető teológusát, Kari Barthot száműzték. Végül egy másik teológus, Dietrich Bonhoeffer volt az, aki egy Hitler elleni összeesküvés tervét tartotta a legjobb hitbeli lépésnek. Annak ellenére, hogy ez kudarcba fulladt, a keresz- tyénség dinamikus voltáról tett bizonyságot terror idején is. „Sőt - mondja Edwards - a Hitlernek ellenálló és ezért nagy árat fizető keresztyének bátorsága fölülmúlta a német társadalom bármely más rétegének bátorságát; az egyetemi professzorok például jóval kevesebbet mertek magukra vállalni.” (466. p.) Amerika elmondhatja magáról, hogy egyháziasabb, mint a modern kor Európája. Ugyanakkor részben fundamentalistább is, ámbár nézetei széles skálájáról és számos szektás mozgalmáról is ismert. Mit tanulhatott Amerika a modern Európától? Néhány fontos dolgot. Edwards a példák között megemlíti, hogy Teilhard, Whitehard és Tillich tanította meg Amerikát arra, hogy több figyelmet fordítson a hit és a tudományok kapcsolatára. Tillich teológiája, mely a kétségbeeséssel szemben tanúsított hit teológiája, a 20. század náci és kommunista hatásaiból adódóan jellegzetesen európai. Egy észak-amerikai nem írhatta volna meg ezt a teológiát. Latin-Amerikából már származhatott volna, ott azonban egy másik teológiai mozgalom született meg az utóbbi időben. Hasonlóképpen, Kari Barthról is elmondható, hogy századunk háborús Európájának szülötte. Ezért látta Istent „teljesen másnak”. Látta azonban azt is, hogy Krisztusban „velünk az Isten”. Emil Brunnernek arra a kérdésére, hogy Istennek létezik-e más kijelentése Krisztuson kívül, Barth egy szóval válaszolt: „Nein!” Ennek a holtpontnak adott új lökést Dietrich Bonhoeffer, amikor rákérdezett az egyház valóságára, mint új közösségre, és Krisztus követésére, mint élet-halál kérdésre. Nem sok szó esett ezekről Amerikában. Hogyan alakult mindez Amerikában? Edwards utal annak tipikusan optimista voltára. Az Egyesült Államokban messzire visszanyúló hagyománya van annak a feltételezésnek, hogy Amerikára jó és fényes jövő vár. Kritikusok, többek között maguk amerikaiak is beszél-