Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 1. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Barcza József: Eötvös József valláspolitikája
132 Egyház történet i Szemle 1/1 (2000) pápák vívták az első győzelmet.”11 Többször elismeréssel nyilatkozott a reformáció társadalom- és művelődéstörténeti kihatásairól is. A francia forradalom okairól szóló tanulmányában pedig ezt írta: „Az egyenlőség, a népek közössége, a testvériség [...] a humanitás és emberszeretet elvei, melyekért a francia forradalom lelkesült: mind e vallás által hirdettettek először. S ha a fennálló viszonyok nem feleltek is még meg az elveknek, bizonyos, hogy a keresztyén vallásnak, sőt az egyháznak volt köszönhető minden lépés, mely századok óta ezen irányban történt.” A múltból a jelenen át a jövő felé vezető úton járó egyház pedig nem értelmezheti magát statikusan: „A vallás oly szoros összeköttetésben áll kedélyi és szellemi életünkkel, hatása annyira attól függ, hogy az szellemi és kedélyi szükségeinknek megfeleljen, hogy midőn ezek változnak, módosulnia kell a vallásnak is, s így kétségtelen, mindaz, ami vallásunkban nem az emberi természet általános szükségeinek, hanem csak bizonyos míveltségi állapotnak felel meg, így például a szertartások, vagy a mód, mely szerént bizonyos igazságok kimondatnak, míveltségi fokunk mellett nem tarthatja magát. Ebből azonban nem minden vallásosságnak megszűnése, hanem csak formáinak módosulása következik.”11 A formai módosulás igénye egy tartalmi jellegű váradalommal párosult, amely az egyetemes keresztyén anyaszentegyház egysége, a megvalósuló ökumené irányába mutat: „Egész civilizációnk a kereszténységen alapul s a világ egyes népei nem haladhatnak anélkül, hogy közelednének; és miként kik egy hegy külön oldalairól indulnak ki, a tetőn végre találkoznak, úgy a nemzetek nem közeledhetnek egymáshoz míveltségökben anélkül, hogy mint mindenütt úgy vallásos nézeteikben is végre irányban álljanak, melyet csak az idő érlelhet s bizonyára semmi sem hátráltathat inkább, mintha vallásunk formája mellett buzgólkodva, elfelejtjük - fennebb idézett - szent értelmét.” Itt kapcsolódik be Eötvös József vallási toleranciája. Folytatólag idézte Luthert: „ha az apostolok, kik szinte zsidók valának, velünk pogányokkal úgy bántak volna, mint mi a * 12 13 "Nizsalovszky Endre (közli): Eötvös József két levele Haynald Lajos érsekhez. In: Irodalomtörténeti Közlemények, 1967. 1. sz. 72-77. p. (továbbiakban: Eötvös-leve- lek, 1967.) 74. p. 12ÖM. XII. 194. p. 13LUKINICH IMRE (szerk.): Eötvös József: Naplójegyzetek - gondolatok, 1864-1868. Bp., 1941. 286-287. p.
