Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Tóth István György: Raguzai Lajos, a hódoltság utolsó misszionáriusa
12 Egyháztörténeti Szemle 1/1 (2000) Temesvár központtal, amely a leghosszabb ideig oszmán uralmat nyögő városként, 164 év után csak 1716-ban került keresztény kézre.4 Itt, a temesvári pasa földjén a 18. század elején is olyan viszonyok között éltek a katolikusok, mint korábban a török hódoltságban másfél száz évig. A katolikus papok hiánya és az ortodox (görögkeleti) egyház dominanciája nyomasztotta az itteni katolikusokat, akik ki voltak téve a török hatóságok minden önkényének is. Márpedig az a békét- Jen egymás mellett élés, amely a 16. századi expanzió után a 17. századot jellemezte a keresztények és a törökök viszonyában, a múlté volt már: a birodalom vesztét érző törökök féktelen dühvei fordultak a keresztények ellen, és - mint az itt közölt levelekből is kitűnik - felakasztott érsekek, halálra botozott szerzetesek jelezték, hogy a muzulmánok nem nyugszanak bele a gyaurok uralmába. A temesközi katolikusok sanyarú helyzetét ismerte fel Raguzai Lajos, aki 1706-tól elöljárói akarata ellenére valóságos magánmissziót kezdett Temesvárott és környékén. Már 1708-ban hazarendelték Temesvárról, azután ezt a parancsot még többször megismételték, de Raguzai Lajos csak évekkel később engedelmeskedett, hat évig térítve a török megszállta Temesvárott. A magyarországi hódoltsági katolikus missziók története egy raguzai ferences misszionáriussal, Raguzai Bonifác apostoli vizitátorral kezdődött, aki 1581-ben Temesvárott halt meg vizitációs körútja közben egy odavalósi raguzai kereskedő házában, és szintén Temesvárott, szintén egy raguzai ferencessel, Raguzai Lajos missziójával ért véget. Aligha volt ez véletlen: Raguza, ez a szultáni hűbéresként élő városállam rendkívül fontos szerepet játszott a Balkán, és ezen belül a magyarországi török hódoltság misszióiban. Raguza, horvát nevén Dubrovnik, ez az önálló, de a szultánnak hűbéradót fizető kis városállam a 16. században azt a szerepet töltöt- te be az Oszmán Birodalom adriai kereskedelmében, amit majd a 19. 4SZENTKLÁRAY JENŐ: Temesvár szabad királyi város története. Bp., é.n. 48-49. p.; UŐ: Temes vármegye története. Bp., é.n. 334-350. p.; UÖ: Újabb részletek a délmagyarországi török hódoltság történetéből. Bp., 1917. 5-7. p.; FODOR PÁL: A temesvári vilajet a török hódoltságban. In: LENGVÁRI ISTVÁN (szerk.): In memoriam Barta Gábor. Pécs, 1996. 195-208. p.; HEGYI KLÁRA: Török berendezkedés Magyarországon. Bp., 1995. passim.; UŐ: Törökvilág, rácvilág. In: História, 1992. 1. sz. 8-10. p.; FENYVESI László: A temesközi-szörénységi végvárvidék funkcióváltozásai (1365-1718). In: PETERCSÁK TIVADAR - SZABÓ JOLÁN (szerk): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században. Eger, 1993. (Studia Agriesia 14.) 235-285. p.
