Egyházi Értesítő, 1990 (314-325. szám)
1990-02-01 / 315. szám
AZ ÉNISTEN Nem uj, s nem meglepő az a megállapítás, hogy az önimádat korában élünk. Ennek oka elsősorban az emberi önzésben van, amelyik bűnös voltának következménye, ádám olyan akart lenni mint Isten, ezert fordult az Élő Isten ellen, es vetette meg annak törvényét. Hiaba jött el Krisztus, hiába adott példát halálával, hiába hirdette,, hogy "nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki^önmagát adja barátaiért.«." sőt hiaba igyekezett megértetni az emberekkel, hogy az igazi szeretet mértéké önszeretetünk. Az ember mindenen felül csak magára összpontositotta figyelmet, es csak önmaga érdekeit helyezte előterbe kezdettől fogva. Nagyon sokáig volt azonban "lelki-ismeret" amelyik szem előtt tartott bizonyos törvényeket, amelyek a tisztességre, szemeremre, önzetlenségre, udvariasságra es finomságra irányultak. Ha sokszor csak látszatból vigyázott is valaki a jc nevere, - manapsag sajnos ennek vége. Oka ennek egészen világosán a 19« szazadban kezdődő irányzat, amelyik először megvetette a vallást, kihagyva belőle teljesen a hitet, bizodalmát és a remenyseget. Ez az irányzat a nagy nemet filozófussal, Nietzschevel kezdődött; tőle származik az "Übermensch!' vagy a "Superman" fogalma, k&napság mindenki "superman", mert szerinte csak sajat egyéni törvényei alapjan itélhető meg. A következő lépést a lélektan, vagyis a pszichológia tette mego Egyházi Értesítő. 4. Mindent az egyén szemszögéből nézve, feljebb emelte az embert mindennél, ■meg Isten fölé is azzal, hogy egyszerűen tagadja a superman-on is felülalló szellemi valóság létezését. Ez süllyesztett le bennünket odáig, hogy manapsag mar gyermekeink tanulmányait^ sem merjük le tárgyilagosan es irányelv vagy mérték alapjan, hanem egymáshoz hasonlítva állapítjuk meg, hogy ki mennyire van fölötte, vagy alatta az átlagnak. Ez azt jelenti, hogy Pistike lehet szerintük^buta, de ha e^y hozzá hasonló butákkal teli osztályba került - akkor ott jól végezhet, sót még kivaló is lehet. Csak az a fontos, hogy helyes környezetben mérjék le. Mindezeknek a következménye az, hogy nincs fegyelem, nincs erkölcs, nem kell a munkában megszakadni, hiszen a munkanélküli segély és a szakszervezetek gondoskodnak az embernek kijáró jogairól. Ez, mint mondjak, az igazi demokrácia. Szerintünk pedi^ az embernek, mint ember kicsúfolása. Nem is csoda, hogy imádjuk önmagunkat, mert hiszen az a tény, hogy elünk, máris jogokat biztosit a szamunkra, kötelességek nélkül. Gyermekeink nem egyszer a szemünkre vetik, hogy "én nem akartam megszületnij aki megszült az gondoskodjon rólam..." S élnek közöttünk olyanok, akik még 30-35 éves korukra sem találták meg önmagukat es ennek okául azt mondják, hegy gyermekkorukban nem értették ír >g okét es nem tudtak egyéniségükét kifejleszteni, S ezért beszélhető _k 1990 február hóő
