Egyházi Értesítő, 1989 (305-313. szám)

1989-10-01 / 311. szám

SZOLGÁLATUNK Mult havi számunkban azt vitat­tuk me^, hogy azért egyenlő a. ke­resztyen ember mindenki massal, mert egy Atyánk van, s valamennyi­en gyermekei vagyunk. Ugyanakkor azonban különbözünk egymástól lel­ki tekintetben, mert agandekainkat különböző módón hasznalhatguk fel ugyanarra a célra: embertársaink megsegitésére. Mondjuk .tehat igy: egyenlők vagyunk fontosságban, de különbözők életünk megnyilatkozá­saiban, mert az élet sokrétű, sok mindenről lehet benne szó. Minden cselekedet kihat valaki rréena, e­­letünk össze van fonódva masok é­­letevel, örömével, bánatával,békes­ségével, gondjaival.Minden amit te­szünk felelősseget helyez a val­­lunkra, és a felelősség szamadasra hivást jelent. Pál apostol az I.Korinthusi le­vélben felsorolja a lelki kincse­ket melyekkel sáfárkodnunk kell. Emliti a bölcsességet, melyet arra használhatunk fel, hogy embertár­sainkat helyesen iranyitsuk. A tu­dást, mely elsegit minket, hogy meg­értsük a világ rendjét, es igy vi­lágos fejjel Istenre mutassunk aki Teremtő,bölcs és szerető Atya. Hi­szen .annyian vannak akik elveszett­nek érzik magukat nemcsak a ma prob­lémái között, hanem múltjukkal va­ló tekintetben is. Itt van fontos szerepünk. Ha valaki elveszettsé­­geben másoktól hall Isten dolgai­ról és azok miértjéről, megnyug­szik mert belátja, hogy valahogy minden összefügg, és az összefüg­gésben bármi kicsiny legyen is az Egyházi Értesitő. egyen, neki is volt, vagy van még mindig szerepe. Az emberi ertelem területen ki­­vül Pál ír a lelki dolgokról is. E- zek egyike a hit, mely nem örököl­hető, megcsak at se vihető. Megcsak tanitani se lehet, de pelda-ado é­­leteket látva mások hitre juthat­nak. Ezért kötelessége a keresz­tyén embernek, hogy merjen beszel­ni hitéről, nem félve attól, hogy mások logikája néha összetörni i­­gyekszik azt amiben mi hiszünk. I- gaz, hogy nem lehet meggyőzni má­sokat afelől, hogy hinniök kellene. De az is igaz, hogy mások látva a mi hitünket elgondolkoznak es tá­lán megpróbálják a hitből való e­­lést. Azaz abba hagyják az okosko­dást és odavetik magukat Isten ke­gyelmére .Okoskodásával nem jut sok­ra az ember, de egyszer eljut arra a pontra, ahol amint mondjuk "megáll az ember esze" és be kell látnia, hogy hitben kellene elfogadnia azt, amit agyával nem tudott felfogni. Ugyanakkor közvetlen kihatásai is vannak a hívő ember életének.Pal a "gyógyítás leikéről" beszel,melyet mi a lelek gyógyulására vonatkoz­tathatunk. Mert a lélek is lehet beteg, tele gyanúval, önzéssel,fél­­tekenyseggel melyek megmérgezik é­­letet annyira,hogy az környezetere is kihat es békétlenségét okoz. Semmi más nem tudja meggyógyí­tani az ilyen beteg lelket mint a hivőnek türelme, megertese, se­gítsége. De mert nehez ezeket ál­landóan gyakorolni a velünk egyItt élő lelki beteggel szemben, az rt 1989 október hó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom