Egyházi Értesítő, 1989 (305-313. szám)
1989-10-01 / 311. szám
szükséges Isten kezéből a gyógyítás ajandéka, az isteni erő, mely elsegit arra, hogy kitartsunk abban a reménységben, hogy a végén lesz megoldás, lesz gyógyulás annak szamara akit hitben hordoztunk. Kitartani persze nem könnyű, mert legtöbbször az ilyen "beteg" nem ismeri be, hogy beteg, és igy nem segít a gyógyulás munkájában. Pedig együttműködés nélkül nem lehet meggyógyulni. Meg a leghíresebb orvos specialista se tudja meggyógyítani azt, aki nem akar meggyógyulni,mert azt allitja, hogy egeszseges. A lelki adományok között Pál megemlíti a csodatevő erőket is, melyekből manapsag egyre kevesebbet latunk. Ennek oka nem az, hogy Isten ereje megkisebbült volna, vagy hogy a csodák ideje elmúlt. Inkább az, hogy a hit, a csodák feltétele tűnt el életünkből. Nem hiszünk abban, hogy Isten kepes felfüggeszteni egy időre a világ rendjét, mert meg akarja mutatni, hogy 6 nincs lekötve meg a sajat maga áltál megállapított teremtesi rendhez sem. Az is igaz, hogy hiányzik társadalmunkban a csoda varasa is, azaz annak elfcgadasa, hogy Isten képes belenyúlni az ember eletébe és megmutatni különleges akaratat. Ezért csaknem lehetetlen az is, hogy Isten Lelke nyilvánosán szóljon egy gyülekezethez akkor, amikor abban nincs meg az arra való igény. De eppen az a keresztyen ember egyik fontos feladata,hegy ne engedje elfelejtődni azokat a lelki adományokat melyek minden ember szamara magatol értődőén megadattak. De mert senki se kapja vala-Egyházi Értesítő. ] mennyit egyszerre, azért int Pál, hogy ki-ki használja mások javára azt,ami neki különösképpen adatott. Mehetnénk egy lepessel tovább: abban van tehat a keresztyének egyenlősége, hogy mindenki kapott legalább egy tehetséget, ho^y azzal gazdagítsa embertársai életet. Hogy ez mi, azt mi kell, hogy felfedezzük. Nem szabad azt gondolnunk azonban, hogy mivel Isten nem áll mögöttünk langostorral es hajt erre, azért nem fontos, hogy felhasználjuk azt. Isten Igeje alapjan meg vagyok győződve arról, hogy sokkal többen fognak elkárhozni az itelet napján azért amit nem tettek meg, mint azért mert megtették azt amit nem lett volna szabad. Igaz, hogy a bűnben, Isten törvényének áthágásában gyengeségünk mutatkozik meg, de az is igaz, hogy a mulasztásban sajat erőnk túlbecsülése jelentkezik, mely szintén Isten ellen való lázadásnak számit.Jézus egjyik példázatában "gonosznak" bélyegezte azt a szolgát,aki a reá bízott talentumot nem arra használta fel amire kellett volna. vIste'n Igéje világosán int bennünket: ne halogassuk tehetségeink kifejlesztését és kamatoztatását embertársaink javára. Általunk a~ karja Isten azokat a többieknek adnijs ha nem közvetítjük, akkor nemcsak Neki állunk ellen, hanem megrövidítjük a másikat, aki miattunk szűkölködik abban,amiben bövölkcdnie kellene. Ne felejtsük el Jézus szavát: "Boldog az a szolga, akit Ura megjővén munkában talal..." munkálkodjunk Isten javainak szétosztásában, amíg időnk van arra. Kemény Péter. > 1989 október hó.