Egyházi Élet, 1918 (3. évfolyam, 2-7. szám)
1918-04-01 / 4. szám
EGYHÁZI ÉLET. 5-1918 Április. legerősebb a nemzeti öntudat. Az a szellem, amely minden válaszfalat ledönt s a nemzeteket mind egy néppé, az Ur népévé olvasztja össze: az fejleszti ki legjobban a nemzetek legsajátosabb tulajdonságait is, az erősiti meg legjobban a nemzeti öntudatot is! Ezt látjuk épen az Egyesült Államokban. És az eddigiekben benne van az is, hogy tisztává erkölcsössé teszi a nemzeti életet. Kiirtja a korrupcziót, a nemzeti élet legveszedelmesebb ellenségét. Megszünteti a különbséget a politikai erkölcs és magánerkölcs, a politikai jellem és magán jellem között. Felvilágosítja az elhományosult elméket a felől, hogy aki a poitikában erkölcstelen és jellemtelen, nem lehet az más odahaza sem; és aki odahaza erkölcstelen és jellemtelen, nem lehet az más a politikában sem. Ez a szellem az urakat lelkiismeretesekké teszi, hogy követválasztáskor ne bolonditsák a népet és ne vesztegessenek, a követségből ne akarjanak hasznot húzni; a hivatalokban hatalmukkal a közjóra éljenek. Ez a szellem eladhatatlanná, megvehetetlenné teszi a népet, akit sem pénzzel, sem üres Ígéretekkel, sem hazugsággal nem lehet megvenni. Szóval az evangéliumi szellem fent és lent tiszta nemes, becsületes közéletet teremt. Tehát létrehozza azt, amiről oly sokat beszélnek a szónokok, de amit sem a törvényhozás, sem a legerősebb nemzeti akarat soha nem képes létrehozni. Hogy pedig nálunk mit jelent a közélet tisztasága, azt mindenki elképzelheti. A lelketlen izgatás felfújja, felhasználja a nemzeti élet legkissebb hibáit is. Nekünk, akiket annyi ellenséges szem figyel, tisztán, mocsoktalanul, szeplő nélkül kell élnünk. Pedig nem élünk úgy. És az evangéliumi szellem hatása nélkül nem is élhetünk. A nemzetiségi kérdésnek sincs más megoldása, mint a közélet nemes tisztasága. És mivel ez az evangélium nélkül el nem érhető, fontos, valódi életkérdés az, hogy nemzeti életünkre az evangéliumi szellemnek minél nagyobb, teljes hatást engedjünk. Sokat lehetne még erről az áldásos hatásról beszélni, de most nincs rá terünk. Különben abból, amit az evangéliumi szellemnek az egyéni életre gyakorolt hatásáról mondottunk, könnyű levonni a következtetéseket a nemzeti életre is. Mert ha az evangéliumi szellem a polgárokat józanokká, erkölcsösökké, szorgalmasokká, takarékosokká, megbizhatókká, szerető szivüekké, köteleségtudókká teszi, világos, hogy ez által a nemzeti életet minden tekintetben a virágzás legnagyobb fokára emeli. A börtönök kiürülnek, az iskolák megtelnek, a földmivelés, ipar, kereskedés felvirágzik. Íme ez hát az evangéliumi szellem hatása nemcsak egy nemzet, de a világ minden nemzetének, az egész világnak életére. Az emberi életet szabaddá, öntudatossá, tisztává teszi, anyagi és erkölcsi jólétét felvirágoztatja. Szóval mindazt könnyen és ingyen megszerzi, ami után annyi jó hazafi, annyi bölcsességgel és erővel, annyi időn át és — oly kevés sikerrel törekedett. Terjesszük azért az evangéliumot! TÉL ÉS TAVASZ. Jégvirágos ablakon keresztül, Mint az emlék, melynek vágya nincs. Mosolyogni mégis visszajár, Félve, lopva csókolja a reggelt, A hideg ajkú, fáradt napsugár. Messze, messze, a fehér határon Eltakarni a tavasz rügyét, Pelyhek árja, fényes hólepel, Az ezüstre hullt aranyesőben Beszédes napnak, néma csend felel. A tél keze enged a tavasznak, Fű zöldül a fehér hó helyén, Fogadni a rózsás holnapot. Csak a szívnek nincs megújhodása, Nem nyit ki többé, ha egyszer megfagyott! Dr. Pólya László. A REF. EGYESÜLETI LAP ÜGYÉBEN.------- Ellen-vélemény -------Közérdekű jelentősége, tartalmi érdekessége és több más szempotnból kifolyólag is szívesen közöltük a Református Egyesület érdemes titkárjának. Molnár István testvérünknek czikkét, melyben ö az Egyesületi Lap ügyében ir. Nem titkolhatjuk el, — bár némileg megértjük, — a feletti meglepetésünket, hogy az Egyesület titkárja szükségesnek vélte közleményével az általa és a vezértestület által a közelmúltban igazságtalanul és méltánytalanul mellőzött Am. Magy. Reformátusok Lapját felkeresni, és az elégtételnyujtás bizonyos módját látjuk abban megnyilvánulni lapunk irányában, hogy maga az Egyesület titkárja, a ki legilletékesebb egyén bírálatot mondani a világi és az egyházi lapok használhatóságának értékéről. — nyilatkoztatja ki őszintén ezen czikkében azt, hogy a vezértestület azon intézkedése, mely szerint az egyházi lapok sértő mellőzésével a világi lapokat választották el hivatalos közlönyül: A célnak nem megfelelő rendszer, mivel drága is. és még ennek tetejébe nem is éri meg azt a pénzt, mibe az kerül.
