Egyházi Élet, 1918 (3. évfolyam, 2-7. szám)
1918-04-01 / 4. szám
EGYHÁZI ÉLET. 6 1918 Április. örvendünk annak a becsületes beismerésnek, hogy az Egyházi Lapok azok a médiumok, a melyek által legsikeresebben lehet elérni a magyar reformátusság zömét és széles körben felkölteni hittestvéreink érdeklődését az Egyesület irányábafl. Molnár István titkárt olyan embernek ismerjük, ki nyilatkozatait megfontoltan szokta megtenni. Olyan embernek, ki nem habozik megmondani az igazat, még ha elkövetett tévedésbeismerésével van is az egybekötve. Az Egyesület titkárja előtt a hivatalos lapság kérdésében egyetlen szempont a döntő, — és ez az: milyen értékű ellenszolgálatot képes valamely lap nyújtani az Egyesültnek azon dijjazás viszonzásaképen, a mit az Egyesület fizet a hirdesésért? E feltett kérdésre ő habozás nélkül adja még a feleletet, melyben szót sem érdemlő haszonnak minősiti a mai hivatalos lapsági rendszert. Egyszersmind, úgyis mint jó református ember, úgyis mint helyes gondolkodású egyén, a Ref. Egyesület ügyeinek sikeres további propagálására az egyházi lapokat jelöli meg és tartja illetékes factoroknak. Egyesületünk titkára nyilakozatának ezen részében találjuk meg a magunk részére az elégtételnyujtás formáját. A mi a múltat illeti, — mi sajnáljuk legjobban, hogy az any ászén tégy ház nagy mezején folytatott munkánk közben azon jó viszonyt, mely egy évtizednél jóval hosszabb ideje fennt állott az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja és az Am. Magyar. Ref. Egyesület között, sajnálatos incidens megzavarta. Nem akarunk szemrehányást tenni sem egyéneknek, sem magának a vezértestületnek, de magunk igazolásául ki kell jelentenünk, hogy az Am. Magy. Reformátusok Lapjának szerkesztősége a múltban semmi olyan szerződés-szegést vagy az Egyesület ártalmára szolgáló ténykedést nem követet el, a mely igazolttá tette yplna azt az önkényes és szeretetlen eljárást, mely vele szemben foganatosíttatott. s mely eljárás következményeképen a convencio által eszközölt szerződéses viszony az Egyesület és a Ref. Lapja között a vezértestület által felbontatott. Csupán felemlítjük, hogy ez a incidens a lapnak az a politikai magatartása volt, melyet a Károlyi-féle mozgalom idejében minden hazafias érzésű magyar ember és magyar Testület magáénak vallott, és a mely politikai hitvallás helyességét a mai idők még jobban igazolták, — nevezetesen a Független Magyarország eszméje. — Az a vezető szerep, mit e mozgalomban abban az időben az Am. Magy. Reformátusok Lapjának a szerkesztője vitt vala. — arra indította volt az Egyesület Tisza-István párti elemeit, hogy' nyílt harezot kezdjenek az Am. Magy. Reformátusok Lapja ellen, mely a meg nem fizetett hazafiság szószólója volt minden időben. így történt, hogy ez ellenséges kezek széttépték azt a kaocsolatot. mely olv hosszú évek során fenntállott az Egyesület és lapunk között. Mi e felett nem recriminálunk. Részünkről ezeket a dolgokat átádtuk a múltnak. Amegváltozott körülmények között természetesen nem éreztük többé annak elkötelezettségét .hogy a Ref. Egyesület érdekében agitáljunk. Ezt senki tőlünk rósz néven nem veheti. Annál kevésbé ítélhet el bennünket bárki is ezért, már csak a miatt is, mert az Egyesület vezértestülete behozta a előtúrt is, vagyis megszavazta önmagának azt a jogot, hogy’ a lanokban elhelyezendő czikkeket előbb láttamozza. és azok csak a vezértestület helyhonhagvása után voltak megjelentethetek. A Reformátusok Lapia ilven megszorításokat magára nézve soha el nem fogadhat. Hogy tehát a Reformátusok Lapjának absolut pártatlansága tediesen világos és bebizonyított legyen, az akkori sezrkesztő. Ntiszt. Harsány! László newyorki ref. lelkész, igen tanintatosan és nagyon bölcsen, nem adott helyet többé az Egyesületre vonatkozó semmiféle felszólamlásnak és közleménynek. Pedig ilyen felszólamlások és közlemények nagy számmal érkeztek hozzá. Ezen felszólamlások és közlemények — számszerűit 18 drb van nálunk —- legnagyobb része a vezértestület önkénvességét bírálja és elégedetlenségének ad kifejezést a felett, hogy a felelősségnek mily kevés érzékével töri meg maga a vezértestület a convencion hozott határozatokat. Senki nem ütközhetett volna meg azon, ha a tapasztalt igazságtalan és méltatlan eljárás érzétében a Reformátusok Lapjának szerkesztője visszatorló magatartás tanúsítására határozta volna el magát. Ám a Reformáutsokj Lapjának szerkesztője nem csinált cásust a dologból. A Reformátusok Lapja nyugodtan várta be az események kifejlődését. Mi tudtuk, hogy az események nekünk fognák igazat adni. És ezeket az eseményeket nem volt szükséges siettetni. íme, — az Egyesület központi titkárja ismeri be immár hogy az Egyesületnek szüksége van ismét a félreálliitott a mellőzött, az igazságtalanul elbírált egyházi lapokra, mert ezek a legsikeresebb médiumok az Egyesület közleményeinek a nyivánosság elé való hozatalára és arra, hogy elérjük azokat a református testvéreket, kik még nem tagjai az Egyesületnek. Nem tesz semmi különbséget a dolog érdemére nézve az, hogy a titkár ur UJ egyházi lap alapítására gondol (holott inkább azt kellene sürgetnie, hogy a meglevő egyházi lapokat erősítsük és hozzuk szerves összeköttetésbe az Egyesülettel), — mert a lényeg ezen ügynél abban van. hogy a titkár ur ELISMERI, hogy az egyházi lapok a legsikeresebb propagálói a Ref. Egyesületi ügyeknek és az Egyesület érdekeinek! A mi álláspontunk és magatartásunk a jövendőre néz ve az, hogy az Egyesületnek saját fejlődése és önérdekei szempontjából is fel kell használnia azon segítő erő, melyet neki az egyházi lapok nyújthatnak. Ha az Egyesület titkárja büszkén hangoztatja, hogy az Egyesületnek faji és hitfelekezti vonatkozású elkötelezettségei vannak, úgy mi is hangoztatjuk, hogy megvárjuk, hogy az Egyesület vezetősége ezen elkötelezettégeknek eleget is tegyen a magyar református egyházi sajtóval szemben. A legerőteljesebben hangsúlyozni kívánjuk, hogy a korábbi jó viszony és megértés helyreállítására az Egyesület és a Reformátusok Lopja és a többi egyházi lapok között nem a lapoknak, hanem az Egyesület érdekeinek szem pontjából van nagy szükség. Még tovább megyünk a nyilatkozat tételben. Arra hogy az Egyesület fájj és hitfelekezeti elkötelezettséget rovjon le az egyházi lapok irányában olyan formában, hogy e lapokat hirdetési eszközökül használja fel., az összes egyházi lapok között az Am. Magy. Reformátusoknak Lapjának van a legkevesebb szüksége, mert a mi lapunk nemcsak a fennmaradásnak, de a folytonos fejlesztésnek minden garanciájával rendelkezik egyházi főhatóságaink jóindulatából kifolyólag. Viszont mivel érezzük a helyzett visszáságát és mivel érezzük, hogy módunkban és tehetségünkben áll és akarunk is szolgálatára lenni ilyen nemes kér. missiót betöltő egyházi intézményünknek minő a maga nemében egyedül álló Am. Magy. Ref. Egyesületünk, — tehát ezért és csakis az Egyesület érdeke miatt kívánatosnak tartanók mi is. ha az Egyesületi titkár óhajtása megvalósulhatna és az egyházi lapok erkölcsi ereje és nagy befolyása hajtó erőül használtatnék fel az Egyesület gépezetének működtetésénél. — Az Egyesület ezen kérdés tárgyalása elől ki nem térhet, mert az egyházi sajtó ügyének istápolása faji és hitfelekezeti érdek a titkár ur és minden helyes gondolkodású. vallását szerető égvén előtt is. Mit szólanának a pápisták ahoz. ha az ő cath. szövetségük szándékosan és sértően mellőzné az ő egyházi lapiaikat? Bizonyára az ítélet az volna a Szövetségük felől, hogy az nem teljesiti sem faji. sem hitfelekezeti kötelességeit. Legyünk hát belátással, méltánylással és megértéssel egymás irányában. — akkor meg lesz az alan melven álva az eddiginél nagyobb sikerű munkát fejthetünk Isten dicsősségére. a krisztusi szeretet megvalósítására és magyar református anyaszentegyházunk erősítésére. HARSÄNYI SÁNDOR. homesteadi és vid. rpf. lelkész, az Amerikai Magyar Reformátusok Lapjának szerkesztője.