Egyházi Élet, 1918 (3. évfolyam, 2-7. szám)
1918-02-01 / 2. szám
Egyházi klet. 1918. Február. ■3 hogy több ízben lemondjak a szebb jövővel kecsegtető egyházak meghívásáról s kérésükre velők maradjak. De épen azért, mert a beaver-fallsi egyház iránt rokonszenvvel viseltetem, kötelességemnek tartom a felőle szárnyra bocsátott meggyanusitásra az alábbi helyreigazítást adni. Visszautasítom azt a valótlan állítást, hogy a beaver-fallsi egyház az utóbbi nyolcz éven át olyan állapotban volt, mint a kátyúba ragadt szekér. Az egyház maga csak 1910 október havában volt szervezve, tehát csaknem egy évvel odamenetelem után. Ott voltam én is az egyház bölcsőjénél s bizonyságul hívom a régi embereket, kik tanúi voltak az akkori állapotoknak, hogy az egyház igenis nagyot haladt azóta. Hiszen tulajdonképen csak a templom négy üres fala volt meg akkor, azokon is tartozás maradt a diszes ablakokért. Tartozás Volt az orgonán s ha jól emlékszem, még a székeken is. Az egyház pénztára csaknem üres volt. Évek teltek el addig, mig a templom Ízléses berendezése, festése, papirozása, kiszönyegezése, a tető megigazitása, a pinczehelyiség megcsináltatása, mely külön-külön is nagy összegeket emésztett fel, megvalósult. Siralmas volt a gyülekezeti élet is. Volt bőven eset arra, hogy az átlagos templomlátogatók száma I 5 vagy 20 volt. Az utóbbi években meg már a vasárnapi iskolai helyiségbe nyíló ajtókat is ki kellett nem egyszer nyitnunk, hogy a templomba jövőket elhelyezhessük. Szép könyvtárt szereztünk, estélyeket, ünnepélyeket rendeztünk, az utóbbi években különösen szép nyári iskoláink voltak és sok más egyebünk, amit itt elő sem győznék sorolni. Kérdem: pusztuló egyház élete mutat-e ilyen képet? Visszautasítom azt a valótlan állítást is, hogy az egyház tagjai közben egyre apadtak. 60 taggal volt az egyház megszervezve s ez a szám minden évben növekedett s a legnagyobb számot lelkészkedésem óta akkor érte el, mikor az egyháztól fájdalmasan bár, de békeségesen megváltam. S mert az egyház minden dolgairól feljegyzéseim maradtak, fehéren-feketén lehet ezt számokkal is igazolni. Kérdem ismét: pusztuló egyházról beszélnek-e a meg nem csalható számok? Hogy azonban mi történt Beaver-Fallsról való eljövetelem után, arról nem tudok, de nem is felelhetek. Tiltakozom az ellen a valótlan állítás ellen is, hogy az egyház képtelen volt a templomon lévő adóságára törleszteni. Bizonyára vannak jegyzőkönyvi feljegyzések is azokról, amelyeket itt irok. A tényállás az, hogy az egyház nem akart törleszteni éppen az én előterjesztésemre mind addig, amig a templomot a magyar gyülekezet nevére át nem Írják. Erre nézve pedig bírtuk már az egyházmegye Ígéretét is avval a kijelentéssel, hogy ők a hiányzó összeget kipótolják, hogy a templom teljesen tehermentesen kerüljön a magyarok birtokába. Amennyit tőlünk az adósság kifizetésére kértek, az készenlétben volt. Az egyház bevétele is ottlétem legutolsó két évében érte el a legnagyobb számokat (persze nem olyan sokat soha, mint az utolsó hat hónap alatt.) Mégis az egyház nem volt soha megakadva anyagi zavarok miatt. Kérdem: hol van alapja annak a hirnek, hogy az egyház a “biztos pusztulás” előtt állott? Hivatkozom az egyház vezetőire, kik a nyolcz éven keresztül velem együtt munkálkodtak: “életmentőre” volt-e szükség a múltak hibája miatt? Tegyenek ők bizonyságot arról, hogy benső viszálykodások uralkodtak-e az egyházban! Mert én ilyenekről nem tudok. Sajnálnám, ha soraim a legkisebb mértékben is megbontanák a szép egyetértést a beaver-fallsi hívek és lelkipásztoruk között, mert ez nem czélom. Czélom éppen az egyház hűséges tagjainak elismeréséért, akiknek bizony semmi érdemet nem juttat ez a hir, az igazság felderitése. Az igazság pedig nem ismer személyválogatást. Nem kívánom bővebben ismertetni véleményemet erről az idézett egyházi hirröl, de rosszul esik látnom azt, hogy annak írója az egyház híveit és az előbbi lelkésznek igyekezetét is képes nyilvánosan lesajnálni, csakhogy annál jobban kiemelhesse az utódot. Nem tudom, szüksége volt-e neki erre valóban? Egyébként legyen béke velünk! Bogár Lajos, toledoi ref. lelkész. Jegyzet. A mint a beaver-fallsi ref. lelkész úr engem értesített, a kérdéses czikket nem ő irta s azért a felelőséget nem is vállalja, sőt, a mint mondja, sajnálja, hogy ezek a czikkek megjelentek s velők magát teljes mértékben nem azonosítja. Az bizonyos, hogy Bogár lelkész urat beaverfallsi hívei szerették és meg voltak vele elégedve, sőt magasabb fize-
