Egyházi Élet, 1918 (3. évfolyam, 2-7. szám)

1918-02-01 / 2. szám

egyházi élet. 4 Í918. Február. test is ajánltak neki, hogy maradjon közöttük továbbra is. De bár a toledo-i egyház kissebb javadalmazásra hivta, a nagyobb munka-kört, mely ott reá várt, szívesen vállalta, hogy egyé­ni kiváló képességeit kifejthesse. S hogy való­ban igy van ez, arról bizonyságot tehet úgy a beaver falls-i, mint a toledo-i ref. egyház. Határozott s erős szavakkal Ítéljük el azért az ellenséges forrásból eredt ama közle­ményeket, melyekre a fentebbi czikk vonatko­zik, a mely úgy akarja beállítani a dolgokat, hogy azokból mindden árny az előbbi lelkész­re s minden fény a mostanira essék. Mi nem akarunk itt személyi politikát űzni s állításaink­ban nem vezet sem barátság, sem ellenséges indulat, mikor, hivatkozva a beaverfalls-i és toledoi egyházakra s az amerikai magyar ref. lelkészekre, azt mondjuk, hogy Bogár Lajos lelkész úr az amerikai magyar ref. lelkészi kar­nak egyik büszkesége, a legképzettebb és leg­munkásabb lelkészek egyike, kit ellenségei ugyan rágalmazhatnak, de kire ezek miatt sem­mi folt sem esik, sőt annál tisztábban áll azok előtt, a kik őt és munkáját ismerik és annál jobban szeretik és becsülik. Ezt különösen azért kellett itt megmonda­nom, mert sejtem, hogy honnan fúj a szél és mit czéloz a támadás és mert sem a beaver­falls-i, sem a toledo-i egyháznak nem érdeke, hogy a mindkét helyen szépen folyó egyházi munka ilyen támadások miatt megakadna. Szerkesztő. EGY SZÜKSÉGES DOLOG. Az Amerikai Magyar Református Egye­sület ez év október havában fogja megtarta­ni közgyűlését. Az egyesület közgyűlésén képviselve van az amerikai magyar reformátusság minden ár­nyalata és azért nem túlságba menő állítás az, hogy az Egyesület közgyűlése a legalkalmasabb hely arra nézve, hogy ott és az által az összes amerikai magyar reformátusság érdekeit szol­gáló dolgokat megvitassuk és ha módot talá­lunk reá, meg is valósítsuk. Az Amerikai Magyar Református Egye­sület lévén az amerikai magyar reformátusság egyetlen közös intézménye, mint annak egyik tisztviselője, a Szerkesztő úr szives engedelmé. vei elmondok egy pár dolgot, a melyről azt hiszem, hogy minden magyar reformátust fog érdekelni. Az Egyesület részéről tapasztalatból tu­dom, hogy igen nagy hiányát érezzük egy olyan médiumnak a melylyel elérhetnők úgy az Egye­sület tagjait, mint azokat a hittársainkat, a kik még nem tagjai az Egyesületnek. A mai rendszer, hogy világi lapokban he­lyezzük el közölni valóinkat, nem jó. — Drá­ga és nem éri meg azt, a mibe kerül. — Nem akarok én ezzel az állításommal a világi lapok­nak ártani, mert jól tudom, hogy bár nekünk drága a világi lap, a világi lapnak meg olcsó a mi hirdetésünk. Akármelyik hirdető lapunk több pénzt kaphatna a nekünk adott helyért, ha más czél­­ra használná fel, az tény. — A baj oka ott van, hogy egy mindenféle híreket hozó lap azokat a híreket fogja mindig első helyen közölni, a melyek az olvasót első helyen érdeklik. Mikor az olvasó a lapot megkapja, legelőször a hábo­rús híreket olvassa el, aztán jönnek a vezér­­czikkek, helyi hírek stb. ■— úgy hogy mire az Egyesület közleményeire kerül a sor, akkora már beleunt az olvasásba és meg sem nézi, hogy mi van ott közölve. Az Egyesület köz­leményei aztán olvasatlanul maradnak. Ezt igazolja az az elvitázhatatlan tény, hogy a világi lapok hirdetései folytán oly ke­vés megkeresés érkezik a titkári hivatalhoz, hogy az igazán szót sem érdemel. ---- A mi ha­ladást mutat Egyesületünk fejlődése, az a leg­nagyobb részben az osztályoknál levő lelkes tagok munkájának és a titkár magán levelezé­sének az eredménye. Egyházi lapjaink volnának a legsikeresebb médiumok Egyesületünk közleményeinek a nyilvánosság elé hozatalára és azoknak az el­érésére, a kik még nem tagjai az Egyesületnek. Viszont a most létező egyházi lapok oly szűk téren mozognak, hogy kétséges nagyon, érde­mes lenne-e azokat felhasználni a jelen formá­jukban. Tudtommal négy ilyen egyházi lap van most. A “Ref. Híradó”, a “Ref. Lapja”, az “Egyházi Élet” és a “Magyar Egyház”. — Mindenik a maga körében igyekszik annak az amerikai magyar református egyházi árnya­latnak az érdekeit szolgálni, amelyiké. Követ­kezőleg mindenik gyenge éppen azon oknál fogva, mert részekre bontott denomináczioná­­lis czélt szolgál és a fentartó fractio nem elég erős ahhoz, hogy erősebb lapot adjon ki és a tér sem elég nagy, hogy jobban elterjedjen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom