Egyházi Élet, 1918 (3. évfolyam, 2-7. szám)

1918-02-01 / 2. szám

Szerkesztők: Bogár Lajos, Dézsy G. Károly, Hankó M. Gyula, Kovács W. Andor. — Felelősszerkesztő: Mankó M. Gyula, 737 Mahoning Ave., Youngstown, 0. Előfizetési árak: Egy évre 51.00. egyes szám 10 cent Subscription price: $1.00 for one year. E lap megjelenik a hó közepén. AM í Rí KAI MAGYAR REFORMÁTUSOK EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HAVI KÖZLÖNYE. VÉDJEGY PROKLAMÁLÁS. (K) Manapság már kevés ipari cikk kerül az emberek kezeihez, melyen rajta ne díszeleg­ne a védjegy. Ha az Egyesült Államok gyárt­mánya, akkor Made in the U. S. A., ha pedig valahol egy németországi gyártelepen készült, Made in Germany felirat olvasható rajta. Az árucikkek piacravitel előtt azonban már nem is­meretlenek, mert rendesen egy-egy lendületes hirdetés adja tudtul, hogy elkészült az uj talál­mány stb. A védjegyet és a találmány prokla­­málását rendesen úgy eszközük, hogy nem fe­ledkeznek el a feltaláló nevéről sem, de inkább megköveteli az üzleti szabály, hogy a portéka minősége legyen elsőrendűnek feltüntetve. Talán különösnek találja a szives olvasó, ha azt merészelem itt állitani, hogy a keresztyén is hasonit valamiben az ilyen ipari cikkekhez. Sietek azonban azzal a megnyugtatással, hogy a keresztyén nem születik készen. Némely a­­nyajegygyel biró gyermek nem is tudna talán büszkeségére válni az úgynevezett fábrikának. Elkészül a bizonyos iparcikk, de a védjegy csak azokra a darabokra kerülhet, a melyek a próba alkalmával beválnak, használhatóságuk­ról meggyőzik a gyárost is és a fogyasztót is. De a hamisítványok gombamódra teremnek, igy kipróbálás alá nem akkor jönnek, mielőtt nincs rajtok a védjegy, hanem már a formában rajtok marad az. Olcsóbban kerülnek a piac­ra és igy a vevőközönség ma sokkal több ha­misítványt vásárol, mint valódit. De nem igy állunk-e az emberekkel is? Körül-belől, ha nem valóban. Az ember Isten képét hordja magán. És mégis nagy a különbség ember és ember között. Erénye, minémüsége, tehát használhatósága tekintetében az emberek na­gyon is eltérnek egymástól. Két részre osz­lik az egész: valódi és utánzat. A fő-fő Fáb­rikus valódiakat produkál, mig a hamisításra nagyon alkalmas a Sátán is. Innen van, hogy nagyon nehéz volna még ma is helyes felelettel előállanunk arra a kérdésre: Ki a keresztyén? Ha megpróbálná valaki ezt a kérdést Írás­ban kibocsájtani, bizonyára sok feleletet kap­na reá. De a feleletek között talán kettő sem lenne egyforma. Nem lenne még akkor sem, ha csupán a keresztyének tanítóihoz intéznénk a kérdést. Utóbbiak azonban sokkal könnyeb­ben felelhetnének a kérdésre, mint mások. De ez nem az ő érdemük. Csak a Mester segítsé­gével tehetik, igy Jézust illeti a dicséret. Más­felé kalandozni ezzel a kérdéssel csupán idő­­vesztességet jelentene. Haljuk hát mit mond Jézus, mikor előszólitja a sokaságot, velők együtt a tanítványokat is? "Valaki engemet akar követni, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét, és úgy köves­sen engemet” (Márk. VII. 34.) Jézus ezt nyil­vánosan hirdeti. Ezzel megalkotta a védje­gyet és egyúttal proklamálta is azt. A három főtétel között legnehezebb az első. Az önmeg­tagadás, az első keresztyéneknél erényszámba ment. Most is az, ezután is az marad. Pró­bálják is ezt minden módon gyakorlatba hozn;J de legtöbbször nem helyesen. Az önmegtaga­dást, vagy önmegtartóztatást némely keresz­tyének böjtöléssel kezdették azzal érvelve, hogy Jézus is bőjtölt negyven napig. Ez igaz is, az írás is bizonyítja. De O ennél sokkal többet is tett. Nem csupán az ételek és italok némelyikétől tartóztatta meg magát, de a kisér­téssel szemben is megállóit, mint a Kőszál. Az erőt Istennel való közössége kölcsönözte. Imád­kozott! Némely keresztyének, mint p. u. a római katholikusok, egész tilalmat csináltak eb­ből. Böjtben nem esznek zsíros ételeket. Tilt­ják a papok. Ez nem más, mint rendeletileg

Next

/
Oldalképek
Tartalom