Egyházi Élet, 1917 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1917-02-01 / 2. szám
EGYHÁZI ÉLET. ■8-1917 Február. XXVI. LECZKE. 1917. február 18. A tékozló fiú. (Olvasandók a Lukács ev. XV. részének 1 1 — 24. versei.) (H.) A zsidók azt hitték, hogy az Isten egy bosszúálló Jehova, a ki vasvesszővel áll a világ felett s meglátván, hogy ki hágta át az ő törvényét, azt azonnal megbünteti. Ezért, ha valaki betegség vagy szomorúság által szenvedett, reá mondták arra, hogy az Isten az ő bűnei miatt bünteti.' A zsidók haragtartók és bosszúállók voltak, azért el sem tudták képzelni, hogy az Isten is másforma lehetne; a zsidók azt tartották, hogy szemet szemért, fogat fogért, azaz hogy a ki megbántotta őket, annak kamatostól együtt megfizettek a roszakaratban és boszuállásban. Azért azt hitték, hogy az Isten is boszúálló és soha meg nem bocsát a bűnös embernek. Jézus azt hirdette, hogy az Isten szerető Atya és irgalmas Isten, a ki a megtérő bűnösnek mindig megbocsát. Ezt az igazságot tanítja a tékozló fiú szép történetében is; hallgassuk meg hát azt figyelmesen. — Egy embernek volt két fia. Az ifjabbik ezt mondá az ő atyjának: “Add ki a vagyonból az én reám eső részt.” Az atya megosztó az ő vagyonát a fiák között. A kisebbik fiú nemsokára eladta minden vagyonát és a pénzzel, a mit azért kapott, elment más vidékre s ott igen vígan élt mindaddig, mig volt pénze. De a mikor mindenét elpazarolta és szegény lett, elhagyták őt a jó barátok is. Nagy Ínség volt akkor abban az államban s a fiú kezdett szükséget látni, mert még annyija sem volt, hogy kenyeret vegyen magának. Akkor, szégyen ide, szégyen oda, beállott disznó-pásztornak, gondolván, hogy a disznók mellett jól élhet; de kevés bért kapván, éhességében a disznók moslékából akart jól lakni, hanem azt a gazda nem engedte meg neki. Akkor igen elkeseredett azon, hogy ő, a ki olyan gazdag volt előbb, most olyan szegény, hogy éhen kell halnia. Eszébe jutott azért az ő atyja, kinél még a béresek sem éheztek s elhatározta, hogy viszszatér az ő atyjához s beáll oda béresnek. Elhagyta azért gazdáját s elindult az ő atyjához. És a mikor még messze volt, meglátta őt az atyja, megesett szive rajta és elébe futván, megölelte és megcsókolta őt. A fiú pedig magát szégyenelve, igy szólt atyjához: “Atyám vétkeztem az ég ellen és te ellened, és nem vagyok immár méltó arra, hogy a te fiadnak hivattassam. Tégy engemet olyanná, mint a te béreseid közül egy.” Az atya azonban igen örvendett annak, hogy az ő fia, a kiről már azt hitte, hogy elveszett és meghalt, most vissza jött hozzá, megparancsolta azért a szolgáknak, hogy hozzák elő a legszebb ruhákat, a legértékesebb gyűrűket és a legjobb lábbelieket s öltöztessék fel azokba megtért gyermekét. És elrendelte, hogy készítsenek nagy lakomát az ő fia tiszteletére. ---Azt jelenti ez a szép történet, hogy a bűnös ember, a ki elhagyja az ő Atyját, Istenét, előbb utóbb boldogtalan lesz. Arra tanít ez a történet, hogy ne féljünk vissza térni az Istenhez, mert az Isten a megtérő bűnös gyermekét szívesen fogadja és bűneit annak megbocsátja. Ha tehát az életben boldogok akarunk lenni, az Istentől, a mi jó Atyánktól soha se szakadjunk el; ha pedig olyan gyengék voltunk, hogy a bűn elszakított Istentől s e miatt boldogtalanok vagyunk: térjünk vissza Istenhez s kérjük az ő bocsánatát. Legyünk pedig bizonyosak, hogy az Isten az igazán megtérő bűnösnek szívesen megbocsát. KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK. Mire tanít a tékozló fiú példázata? Arra, hogy az Isten nem bosszúálló, hanem a megtérő bűnösökön könyörülő Atya. Mit mond erre nézve Jézus? Nagyobb öröm van a menyben egy megtérő bűnösön, hogy nem kilenczvenkilencz igaz emberen, a kinek nincs szüksége megtérésre. Mit mond János apostol? Isten úgy szerette a világot, hogy az ő fiát adta, hogy valaki hiszen benne, el ne vesszen, hanem örök életet találjon. Mi miatt boldogtalan az ember? A bűn miatt, mert a bűn Istentől őt elszakítja. Mit tegyen a bűnös ember? Ne essék kétségbe, hogy el kell vesznie, hanem, amint Jézus tanitotta, térjen vissza az Istenhez, tehát bánja meg bűneit, kérje Isten bocsánatát s többé ne vétkezzék. Milyen legyen a megtérés? A megtérés legyen őszinte és igaz, ne pedig képmutatás, a melylyel csak az embereket csalhatjuk meg, de nem az Istent.
