Egyházi Élet, 1917 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1917-02-01 / 2. szám
egyházi élet. •7-1917 Február. XXIV. LECZKE. 1917. február 11. Az irgalmas samarilánus. (Olvasandók Lukács ev. X. részének 25—37. (H.) A régi zsidók között voltak tanult emberek, a kik egész életüket arra szentelték, hogy a régi szent Írásokat, különösei pedig a Mózes törvényeit tanulmányozzák éiKr népnek azt magyarázzák. Ezeket Írástudóknak, vagy törvénytudóknak nevezték a zsidók. Ezek az Írástudók okosak voltak, mert a Mózes törvényeit jól megtanulták és tudták könyv nélkül, bölcsek is voltak, mert nagyszerűen magyarázták az Írásokat; de azért az Istentől, kit szájokkal dicsértek, szivükben távol állottak, mert büszkék és gőgösek voltak s mert nem úgy éltek, a mint tanítottak. Egyszer egy ilyen okos, de üres-szivü Írástudó, a ki látta, Hogy a zsidók közül milyen sokan hallgatják Jézust, elhatározta, hogy megmutuatja a népnek, hogy ő jobban ismeri a szent Írásokat, mint Jézus s ezzel győzve, a népet elhódítja Jézustól. Elment azért egyszer Jézushoz, a ki épen az ő tanitványait és a népet tanította s azt kérdezte tőle, hogy miképen találhatna örök életet. Jézus feleletképen igy szólott hozzá: “A törvényben mi van e felöl megírva?” “Az Írástudó sietett megfeleni: “Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szivedből és teljes lelkedből, minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat." Jól feleltél, mondá neki Jézus, eredj el azért, cselekedjél aképen és élsz.” Az Írástudó azonban meg akarván fogni Jézust, akadékoskodva kérdé: "De hát ki az én felebarátom?” Mert előre elhatározta magában, hogyha Jézus azt feleli, hogy a zsidónak a zsidó, a pogánynak a pogány a felebarátja, akkor megmondja a népnek, hogy Jézus is csak azt tanítja, mit Mózes törvénye mond és a mit az Írástudók is tanítanak, tehát nincs szüksége senkinek a Jézus új tanítására, melyben semmi új sincs; ha pedig valami újat tanít Jézus, akkor ellene áll s a népet is fellázítja Jézus ellen, a ki meg meri hamisítani Mózes törvényeit. Jézus az Írástudó kérdésére egy példázattal, az irgalmas samaritánus történetével felelt, ezt mondván: Egyszer egy zsidó ember elindult Jeruzsálemből, hogy Jerikóba menjen. De útközben rablók támadták meg, a kik nemcsak hogy elvették minden vagyonát, hanem azonfelül még félholtra is verték s ott hagyták az út szélén. Arra ment egy zsidó pap, de bár látta a félholt embert, nem segített rajta, hanem elment mellette; azután egy zsidó tanító (lévita) is arra ment, de az is elkerülte a szegény embert. Egy samaritánus azonban, mihelyt meglátta a sebesültet, oda ment hozzá és bekötözte sebeit, feltette szamarára és elvitte egy vendégfogadóba s ott gondját viselte; a mikor pedig el akart menni, hogy útját tovább folytassa, pénzt adott a fogadósnak, hogy az a betegnek gondját viselje és megígérte, hogy ha még többe kerül a gyógyítás, a mikor visszafelé jön, azt is megadja a fogadósnak. Mikor Jézus ezt a történetet elmondotta, megkérdezte az Írástudótól, hogy mit gondol, ki volt a megsebesített zsidó embernek igazi felebarátja, a zsidó pap-e, vagy a zsidó tanító, vagy pedig az a samaritánus, a kit a zsidók gyűlöltek, de a ki még az ő ellenségén is könyörült. Az pedig azt feleié: “Az a ki könyörült rajta.” Monda azért Jézus néki: “Eredj el és te is aképen cselekedjél." Az pedig bizonyára megszégyenülve távozott el onnan. KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK. Mire tanít Jézus e példázattal? Az irgalmas samaritánus történetével Jézus arra tanít mindenkit, hogy szeretnünk kell a mi ellenségeinket is. Miért szeressük ellenségeinket is? Azért, mert azok is a mi felebarátaink, sőt testvéreink. Hát ezután már ne gyűlöljük ellenségeinket? Ne bizony, mert Jézus azt mondotta, hogy arról ismernek meg, hogy az ő tanítványai vagyunk, ha egymást szeretjük. De elég-e csak szóval szeretni? A kinek csak a szája jár, hogy ő szeret mindenkit, de cselekedetei mást mondanak, méltó az emberek s az Isten Ítéletére. Mit cselekedjünk tehát? Legyünk jóakarattal az emberek iránt; tegyünk jól még ellenségeinkkel is; áldjuk azokat, a kik átkoznak; imádkozzunk azokért, a kik háborgatnak. Miért kell nekünk igy cselekednünk? Hogy megmutassuk ezzel azt, hogy mi az Istennek gyermekei vagyunk s ezért engedelmeskedünk az ő törvényeinek. Miféle jutalom vár az Isten gyermekeire? Boldogság; a földi életben igazi öröm s a jövő életben üdvösség.
