Egyházi Élet, 1917 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1917-10-01 / 10. szám
EGYHÁZI ÉLET. 3 1917. Október. LUTHER 95 TÉTELE. (Kiszögezte a wittenbergi főtemplom ajtajára 1517 okt. 31-én.) Az igazság iránti szeretetből s annak napfényre hozatala érdekében dr. Luther Márton tisztelendő atya, a szabad művészetek és hittudomány tudora s utóbbinak Wittenbergben rendes tanára, a következő tételek felett vitatkozni kíván. Kéri tehát mindazokat, a kik vele erre vonatkozólag személyesen nem érintkezhetnek, tegyék azt a távolból irásbelileg. A mi Urunk Jézus Krisztus nevében. — Amen. 1. Mikor a mi Urunk és Mesterünk, a Jézus Krisztus igy szólt: Térjetek meg, mert elközelitett a mennyeknek országa, azt akarta, hogy az ő híveinek egész élete folytonos bűnbánat legyen. 2. De e szó alatt nem szabad a bünbánat szentségét, vagyis a papi hivatal által gyakorolt gyóntatást s elégtételt érteni. 3. Valamint nem is csupán a benső bünbánat értendő alatta, a mennyiben benső bünbánat nem is gondolható a nélkül, hogy vele egyúttal a testnek külső öldöklése is együtt ne járjon. 4. Azért az isteni büntetés mindaddig tart, a mig csak az ember önmagával elégedetlen, vagyis (s ez a benső bünbánat) a mennyeknek országába való bemenetelig. 5. A pápa nem akar elengedni s nem is en gedhet el semmiféle más büntetéseket, mint a miket ő maga saját belátása szerint, vagy az egyházi szabályok értelmében rótt ki. 6. A pápa semmiféle bűnt nem bocsáthat meg, legfeljebb kinyilatkoztathatja s erősítheti, hogy az Isten megbocsátotta azt; vagy azt azon esetekben teheti, a melyekben a meg bocsátás joga számára fenn van tartva; a ki ezt figyelembe nem venné, annak bűne teljesen megbocsátatlan marad. 7. Isten egyáltalában senkinek sem bocsátja meg bűnét a nélkül, hogy az illetőt egyszersmind rá nem bírná, hogy a lelkész, mint Isten helyettese előtt töredelmesen megalázza magát. 8. A vezeklésre vonatkozó egyházi szabályok csupán csak az élőkre alkalmazhatók s a mint az magokból e szabályok is kivehetők, a haldoklókra nem vonatkoznak. 9. A Szentlélek tehát a pápa által üdvös dolgot visz végbe, midőn ez a maga rendeletéiben a halál és a végső szükség esetét illetőleg kivételt teszen. 10. Tájékozatlanul s helytelenül járnak el tehát azok a papok, a kik a haldoklóra kirótt egyházi vezeklésnek érvényét a tisztítótűz idejére is kiterjesztik. 1 1. Az a dudva, a mely szerint az egyházi szabályok által kiszabott vezeklésnek a tisztítótűzben kell lefolynia, úgy látszik, abban az időben vettetett el, mikor a püspökök aludtak. 12. Hajdanában az egyházi szabályok által kiszabott vezeklést nem a feloldozás után, hanem annakelőtte rótták ki, hogy kitessék, vájjon a bünbánat őszinte-e. 1 3. A haldoklók haláluk folytán mindez alól felszabadulnak s az egyházi szabályok követelményeire nézve már meghalván, jog szerint tehát büntetésük elengedtetett. 1 4. Ha a haldokló bűneit csak hiányosan vetkőztette le, vagy szeretete is csak hiányos, úgy az neki szükségképen elég félelmet okoz, annál nagyobbat, minél hiányosabb a szeretete. 15. E félelem és rettegés — hogy mást ne említsek — már magában véve is elegendő arra, hogy a tisztítótűz kinjait éreztesse, mivel az a kétségbeesés gyötrelmével határos. 16. Véleményem szerint a pokol, tisztítótűz és mennyország úgy különböznek egymástól mint a kétségbeesés, félkétségbeesés és az üdvbizonyság. 1 7. Úgy látszik, hogy a lelkeknek a tisztítótűzben a gyötrelmek enyhítésére s a szeretet növekedésére van szükségük. 1 8. S a mint nekem látszik, sem józan okokkal, sem az írással nincs beigazolva, hogy ők az érdemben vagy szeretetben való gyarapodás állapotán kívül lennének. 19. S szerintem az sincs bebizonyítva, hogy ők — vagy hogy mindannyian — üdvösségük iránt biztosak volnának, bár mi nem kételkedünk benne. EGYHÁZTÁRSADALMI RÉSZ,
