Egyházi Élet, 1917 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1917-09-01 / 9. szám
Egyházi élei'. *-----o-1017. Szeptember. LUTHER MÁRTON. (K. S.) A reformációnak valódi hőse Luther Márton. Nála nélkül és az ő hatalmas befolyása nélkül a többi vallásujitási mozgalmak, még azok is, amelyek az övétől teljesen függetlenül indultak meg: nagyon könnyen kudarczot vallhatták volna. A mennyire az eseményekből megítélhetjük, azt kell mondanunk, hogy Luther nélkül a többi reformátorok munkája sem járt volna sikerrel. Természetes, hogy az érdeklődésnek központjában Luther áll s mi magyar protestánsok is meglehetős irodalommal rendelkezünk, amelynek célja az, hogy Luther és munkálkodását, munkáit megismerje a magyar közönség. Mikor a Reformáció bajnokairól Írunk, Luther élete mellett nem mehetünk el nyomtalanul. Sőt inkább első helyen kell megemlékeznünk arról, a kinek volt elég bátorsága arra, hogy a római kathólikus egyház nagy hatalmával szemben szálljon s a lelkiismeret szabadságát diadalra juttassa. Luther Márton született 1483 november 10-ikén Eislebenben, akkor amikor Columbus Kristóf arra törekedett, hogy előkészítse és lehetővé tegye azt az utat, amelynek vége ennek az uj világnak a felfedezése volt. Luther családja Eislebenbe Möhra nevű helységből költözött. Ez utóbbi hely közel volt ahhoz a helyhez ,ahol Bonifácius, Németországnak az apostola legelőször prédikálta az evangyéliumot. A család később, a kis gyermek születése után hat hónap múlva más földre költözött. Családja szegény munkás család volt. Atyja, János bányász .előbb földmivelő volt s szorgalma által kevés vagyont szerzett. Ennek köszönhette, — hogy Mansfeldben a városi tanácsba is beválasztották. Édes anyja Lindemann Margit igazi édes anya volt, akinek legfőbb gondját az képezte, hogy gyermekeit becsületes, kegyes életben nevelje fel. A gyermek miután lakó helyén az iskolát elvégezte Magdeburgba, majd későb Eisenachba került, hol a^z akkori idők szokása szerint, utczai énekléssel kereste meg azt ami életének a fentartására szükséges volt. Egy alkalommal egy kegyes, előkelő állású úrasszony nak Gotta Ursulának a figyelmét vonta magára szép, csengő hangjával s ettől kezdve állandó helye volt a kegyes úrnőnek az asztalánál. Eisenach nem csak ezért fontos hely a Luther élet történetében, hanem azért is, mert itt egy Trebonius nevű egyén volt a tanitója, akinek az volt a szokása, hogy tanítványai közé az iskolában mindig levett kalappal lépett be, mert, amint mondá, nem tudhatja, hogy kiből, mi válik. Lutherre nézve ennek az állításnak az igazsága betelt, mert Luther előtt ma is leveszi az emberiségnek az a része a kalapot, mely megtudja becsülni a lelkiismeretbeli szabadságot. Luther 1501-ben elhagyta Eisenachot és Erfurtba ment, ahol előbb a jogi pályára lépett, hogy eleget tegyen édes atyja akaratának. Húsz éves volt s már készen volt arra, hogy a tudorságnak az első fokát megnyerje, mikor a könyv tárban egy latin bibliára akadt. Ez volt az első alkalom, mikor a szentirásnak egy példánya a kezébe került. Olvasgatta és meglepetve látta, hogy egészen más a bibliának a tanítása, mint az egyházé.Ez volt a forduló pont az életében. Kedélye mindig hajlandó volt a vallásosságra, az elmélyedésre, s nem csuda, ha a szent Írás igazságai olyan hatást gyakoroltak reá, hogy szembeszállva atyjának akaratával, pappá lesz. Sokan csudás eseményekkel, villámütéssel, barátja hirtelen halálával hozzák összefüggésbe az ő megtérést; ám a fő ok még is csak a Szentirás tanulmányozására vihető viszsza. 1 505-ben, julius 7-ikén az Augusztinusz rend kebelébe lépett s három év múlva a wittenbergi egyetemen a theologiának a profeszszora lett. — Wittenbergben csakhamar nagy hírre tett szert. A szegény bányásznak a fia, aki ifjú korában a doktorok közé emelkedett, ismeri az írásokat, tudja Augusztinusnak, Aquinoi Szent Tamásnak, Occamnak, az iratait, ismerős korának minden olyan kérdésével, amelyek a vallásra és bölcsészetre tartoznak. — Ügyes vitatkozó, aki Aristotelest mindeneknél feljebb becsüli. Élénk részt vesz a humanisták nak a barbarismus elleni küzdelmeiben. A tudomány szabadságának a barátai megbecsülték, tiszttársai tiszteletben tartják, tanítványai szeretik s tömegesen tódulnak leczkéinek a meghallgatására. Annak, aki olyan nagy hatást gyakorolt az emberiség egy nagy részének gondolkozására, akinek tanításait ma is millió és millió egyén vallja magáénak, az átalakulása, gondol kozás módjának a fejlődése, a legérdekesebb, a legfontosabb tünemények közé tartozikö Kicsiny embereknek a változása, gondolkozás módjának a fejlődése vagy esetleg visszafejlődése, senkit sem érdekel. De Lutherrel méské pen áll a dolog. O a mint a fentebbi jellemzés
