Egyházi Élet, 1917 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1917-09-01 / 9. szám

EGYHÁZI ÉLET.

G ----1917. Szeptember.

bői is látszik azon az utón állott, hogy a római egyháznak egyik legkiválóbb alakjává legyen. Hitbuzgó, majd nem fanatikus római kathólikus volt, aki mikor 1 5 1 0-ben rendjének a meg bízásából Rómába ment s meg látta Rómának a falait leborult a földre s úgy üdvözölte Rómát. Megtérését a régebbi írók úgy adják elő, hogy hirtelen jött. Mikor tanítványainak a romai levelett magyarázta, akkor akadt meg az idézeten: “Az igaz ember hitből él!” Bizonyos hogy a megértés lehet olyan, mint a villámlás, egy szempillantás alatt történő. Ám ez nem történik meg olyan egyéneknél, akik a vallás kérdéseivel foglalkoznak. Nem történt Pál após tolnál sem, nem, történt Luthernél sem. Luther lassan-lassan, hosszú tanulmányozás s bizonyára nem egy álmatlan éjszaka után jutott el teljes megértéséhez annak, hogy az igaz ember hitből él. Megérzi, átlátja, hogy Jézus Krisztus nem azért jön, hogy az embert a törvény igája alá rekessze, hanem azért, hogy bűnnek büntetésétől a haláltól megszabadítsa. A szeretet az erő, amely Jézust munkájában vezeti s a bűnnek bocsánata O általa Istennek ingyen kegyelméből s.zármazik,

Ezekben találta meg azt a kulcsot, amelylyel a bibliát megérthette. Előbb böjtölés, szigorú önmegtartóztatás. Augusztinus és Tauler ira tainak a tanulmányozásában kereste azokat az eszközöket, amelyektől zaklatott lelkének a nyu galmát várta. De nyugalmat csak abban a tudat ban talált, hogy a hitnek egyedüli zsinórmértéke a szsntirás s egész életének nagy munkálkodásának alapjává azt a páli gondolatot tette, hogy az ember Isten előtt egyedül Jézus engesztelő halálába vetett hit által igazul meg. — Ezzel a gondolattal foglalkozik már 1 5 1 3— 15-ben a zsoltárokból írott magyarázatában: mikor a rómaiakhoz Írott levél és a Galatzabeliekhez írott levélről szóló magyarázatokat késziti, már forgatja Levefrenek az Írásait, aki Francziaországban már 1 5 1 2-ben tanitotta a hit által való megigazulásnak a tanát.

Luther ezekkel a gondolatokkal bent óhajtott maradni az egyház kebelében. De az ő életében is nyilvánvaló lett, hogy Istennek az utai nem a mi utaink. Olyan események történnek, amelyek nagyban elősegítik, hogy Luther arra az útra lépjen, amely az emberiségnek eg yrészét visszavezette a Jézushoz s általa az Atyához. Ezek közül az események közül az egyik az, hogy mikor meglátogatta Thüringiában rendjének a zárdáit, megdöbbenve látta, hogy a papok és a szerzetesek nagyon alásülyedt életet élnek. A második esemény pedig a bűnbocsátó levelek árulása.

X-ik Leo pápa, hogy pénzzavarán segítsen a Szent-Péter templomának felépítés czimén, bünbocsánatot hirdetett s jövedelem biz* tositása végett a bünbocsánat árulásnak jogát ke rületként bizományba adta. Németország egyik bizományosa Albert mainzi és magdeburgi érsek volt, aki fele nyereségre válalta el a bűnbocsátó leveleknek az árulását. Albert természetesen újabb bizományosnak adta ki a bűnbocsátó levelek az árulását. Ezek közül való bocsátó levelek- ár-uláaát.£zek közül való működött/ Luther természetesen nem hallgatta el azt a veszedelmet, ami a bünbocsánat árulásában az egyház és az erkölcsiség ellen rejlett, hanem tanított ellene, majd püspökének a figyelmét hívta fel a visszaélésre s végül 1 5 október 31 -ikén kiszögezte a wittenbergi vártemplom ajtajára azt a 95 tételt, a melyek a kiindulási pontot képezték arra, hogy a vallásujitás olyan nagy eredményeket érjen el, mint a minőt elért. A 95 tétel nem hitforma; egyszerűen olyan vitapontok ezek, amelyek felett a szóban forgó nagy kérdés eldöntése végett vitatkozásra hívta fel azokat, akik ellenkező véleményben voltak. Ezekben a tételekben az apostoli bünbocsánat szükséges voltát hangsúlyozza, de elitéli a bűnbocsátó levelek árulását, amelyek visszaélést jelentenek az egyház elveivel és tanításaival. Luther azt hitte, hogy a visszaélések a pápa tudta nélkül történnek s remélte, hogy a jól értesült pápa véget fog vetni a bünbocsánat árulók garázdálkodásának Luther az egyházban magában várta a megújhodást és nem az egyházon kivül.

A Luther fellépése és a 95 tétel csakhamar ismertté lett az egész Németországban és sok helyen a legkedvezőbb fogadtatásra talált. Ez volt a szikra, amely a régóta felhalmozódott gyúlékony anyagot, lángra lobbantotta. Német ország nagy részében nagy ellenszenvvel találkoztak a bünbocsánat árulók s egy hónap alatt az egész Europa tudott a wittenbergi eseményről. Az ellenhatás nem maradhatott el. Azok, akik igy kárt szenvedtek, csakhamar a legerősebben támadták meg Luthert s Luther a szenvedélyes támadásokra, hasonlóképen felelt. A pápa eleinte semmimást nem látott az egész do logban, mint szerzeteseknek egymással való vitatkozását s felhívta az Augusztinus rend főnökét, hogy a nyugalmat állítsa helyre. Azon-