Egyházi Élet, 1917 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1917-09-01 / 9. szám
EGYHÁZI ÉLET. 1917. Szeptember. zett zsoltárokban találnának. S egy néhány test vérünkre bizony ráfér, hogy nagyobb jártasságot szerezzen a mi énekeskönyvünkben. Azután meg a diktálás azt a látszatot kelti, mintha a gyülekezet nagyobb része nem is tudna még olvasni sem. Mi egyebet gondolhatna egy idegen, aki közénk jön, mikor diktálást sem más nyelvű népeknél sem a többi felekezetek magyar templomaiban, sem római sem görög kathólikusoknál, sem a zsidó zsinagógákban, az éneklésnél nem hall? Pedig a mi református népünk értelmi szinvonala már még is csak nem az utolsó. S a mi egyházaink a felvilágosodottságnak erősségei, ami sehogy sem illik össze a diktálás gyakorlatával. Mintha bizony nem tudnánk énekelni diktálás nélkül. KNOX JÁNOS. Miután 1560 junius hó 10-ikén az anyakirályné meghalt, eljött az az idő, amikor a Franciaországban nevelkedett királynőnek visz sza kellett térnie a saját országába s át vennie az ország kományzását. Annyivei inkább meg kellett ezt cselekednie, mert férje, Il-ik Ferencz is meghalt ugyanezen év december havában s Franciaországban Medicsi Katalin kezébe került a hatalom. Ez pedig gyűlölte a ragyogó szépségű Stuart Máriát. Stuart Mária a francia udvar légkörében nevekedvén fel, nemcsak a könnyelmű életmódot sajátította el, hanem magába szívta a római kathólikus hit iránt való buzgóságot is. Természetesen, hogy visszatérte után összeütközésbe került népével, amely már ekkor nagyobb részben a puritán kálvinismust tette magáévá s az országot minden rétegéban ez a szellem hatotta át. Eltűrte az uj vallást, mert kénytelen volt vele. Nem tett semmit az edinburghi szerződés ellen, mert nem is tehetett, de sem az uj hitvallást, sem az uj egyház alkotmányt nem ismerte el. A királynő hitbuzgóságát felhasználta a hivatalát vesztett római kathólikus papság s a nemességnek egy része visszatért; ám de Knox János résen állott s mint edinburghi pap, mindig megtalálta az alkalmat arra, hogy a királyi udvar törekvéseit meghiúsítsa s az ingadozókat a népakaratra támaszkodva, keményen megbün tesse. Nem kímélte magát a királynőt sem. Erősen ostorozta a könnyelmű, ledér életét s a királyné mindent elkövetett, hogy Knox Jánost elhallgattassa: de hiába volt Ígéret, fenyegetés, hiába volt még a könny is: Knox hajthatatlan maradt s minden alkalmat felhasznált arra, hogy a legszigorúbban Ítéljen a királynő felett is. A királynő már csak azért minden követ megmozgatott, hogy Knox befolyását megtörje s a református egyház helyébe a római egyházat visszaállítsa. Ezt a törekvését nyíltan igazolják azok a levelek, amelyeket IV-ik Pius pápához és nagybátyjához Lorraine biboroshoz intézett. De ezek is azt tanácsolták, hogy csak maradjon meg az arany közép utón. Mikor azonban Darnley Henrik unokatestvérével házasságra lépett, a kathólikus ünne-' pékét szinte kihivólag kezdette megünnepelni s a francia-spanyol ligával tárgyalni kezdett a kathólicizmus visszaállítása érdekében: akkor Knox egy kíméletlen nyilatkozatot adott ki a királynő ellen s ez a már felingerült népet királynőjétől egészen elidegenítette s mikor Darn ley meggyilkoltatása után annak állítólagos gyil kosával Bothwellel lépett házasságra: a nemesség fegyvert fogott ellene s kényszeritette, hogy kiskorú fia Vl-ik Jakab javára a trónról mondjon le. A királynő pártja azonban tovább is harcolt. A háború befejezése után a skót parlament, 1567-ben az uj egyházi viszonyokat megerősítette s a református egyházat ismerte el egyedül érvényes vallásnak Skóciában. A presbyteri egyház szervezet és alkotmány azon ban csak hét esztendő múlva szilárdult meg úgy, ahogyan ma is rendületlenül áll. Kétségtelen, hogy Knox János sokkal szerencsésebb körülmények között működött Skócziában mint kortársai Magyarországon. Ez az oka annak, hogy munkája feltétlenül sikeres volt. O maga is láthatta munkálkodásának diadalát. A református egyház nemcsak megerősödött, hane mállamvallássá is lett. Ennek köszönhető az, hogy a nép politikailag is érettebbé lett s Skócia ma is olyan erkölcsi tisztalágban él, minőt alig lehet találni ezen a világon. Ennek oka az, hogy a kálvini eszméket a legteljesebben valósította meg. Knox János valódi prófétai alak. Nem ke resi senkinek a kegyét s az igazságot hirdeti az életnek minden körülményei között. Hiába intik barátai, hogy a királynőtől kérjen kegyelmet vagy fusson el: ő a helyén maradt s prédikálja a Krisztus evangyéliumát, amely ut, élet és igazság! Csuda-e, hogy mikor 67 éves korában meghalt, azt mondja róla Morton kormányzó: “Itt nyugszik az, aki embernek a tekintete előtt nem rettent meg soha.”
