Egyházi Élet, 1916 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1916-11-01 / 3. szám
Egyházi elEY. i 1916. November. az uj rendszer: az egyházi adó eltörlése, a kivetések megszüntetése és az önkéntes ajánlkozások alapján tett szives adományok. Így áldotta meg az Isten ez egyházat s ennek népét az anyagiakban is úgy, hogy ma büszke önérzettel mondhatják a youngstowni-ak, hogy egyházuk bár nem a legnagyobb népesség szerint, a legerősebb és a leggazdagabb s mindenekfelett önálló, tehát ez idő szerint egyedüli az amerikai magyar egyházak között. Ha azért minden egyház az új időkben az új alapokra (a melyek ugyan régiek) helyezkedne, igyekeznék ennek a helyességéről és jóságáról még a legelfogultabbat is meggyőzni és megnyerni az egyház szükségleteinek fedezésére kellő pénzek begyűjtésének eme legczélravezetőbb, leghelyesebb és keresztyén emberhez legméltóbb módjának elfogadására: bizonynyal hiszem, hogy ezzel nemcsak szebben és jobban oldanák meg az “egyházi adó” nehéz kérdését, hanem az igazi egyházi életnek is nagy hasznára lehetnének. Belátnák mindenütt, hogy nem elég csak fizetni, hogy valaki egyház-tag lehessen, hanem hogy szivvel-lélekkel kell az egyházhoz tartoznia annak, a ki igazi egyháztag akar lenni s az egyházhoz való tartozását nemcsak jókedvű adakozásban, hanem igazi keresztyén élettel is meg kell mutatnia. És hiszem, hogy azok a bajok is, a melyek ma sokak előtt mintegy igazolják az egyházi adót vagy kivetést, lassan-lassan megszűnnének, mert a fél-keresztyének ugyan egy részben kimaradnának az egyházból, de a nagy többség megértené az egyház igazi czélját s még a kimaradtakat is megtérítené. Nem volna-e pedig jobb, ha ugyan kevesebb, de valóban keresztyén egyháztagjaink volnának mindenütt; nem volna-e helyesebb jobban megrostálni az embereket s csak azokat fogadni be az egyházba, akik arra igazán méltók, vagy méltókká lenni buzgón igyekeznek? Nem többet ér-e egy kis darab arany százszorta nagyobb vasnál is? Nem erősebbek és értékesebbek volnának-e egyházaink, ha azok tagjai jobbak lennének; s nem könnyebben boldo gülnánk-e kevesebb, de jobb egyháztagokkal még az anyagiakban is? Minthogy azért mindezeknek s ezek által a haladásnak és a tökéletesség felé való igyezetnek, egyszóval az egyház igazi czéljainak kerék-kötőjét látom az egyházi adóban és a vele egyrangú kivetésben, szivvel-lélekkel elfogadom a régi, jó rendszert, az önkéntes megajánlásokat, és kárhoztatom az egyházi adót. Mértékletesség. (H.) Őszintén szólva, nem vagyok barátja a mértékletességnek, mert annak jeligéje alatt igen sok vissza-élés történik. A mikor valaki a mértékletességet ajánlja, nekem mindig a következő adoma jut eszembe: Részeg emberrel találkozik a pap s pirongatja részegességeért. “Hát nem tud mértéket tartani? Látja én is iszom, de mértékkel s azért mindig józan is vagyok" ---- szól a pap. “Tiszteletes uram, én is mértékkel iszom; közöttünk csak az a különbség, hogy a tiszteletes ur mértéke kicsiny, az én mértékem pedig nagy” — felelt a részeg. És igy van a legtöbb mértékletes ember is; egyiknek a mértéke kisebb, a másé pedig nagyobb. Minden “mértékletes” ember rendszeresen iszik, az egyik többet, a másik kevesebbet és mindenik ember állandóan rontja azzal magát. Mert, ne áltassuk magunkat a mértékletességgel, a kérdést komolyan tárgyaló orvosok túlnyomó nagy része a mértékletességnek ezt a módját az egészségre nézve rendkívül veszedelmesnek mondja. Azután ez a mértékletesség gyakran lejtős útra viszi az embert, mert igen könnyen lehet a mértéket megnagyobbítani s a mértékletességből az iszákosságra hamar eljut az ember, a minthogy a legtöbb iszákos mértékletességen is kezdte. A helyesebb mértékletesség egy lépéssel tovább megy s csak azt engedi meg, hogy néha-néha egy pohár bort, vagy sört fogyasszon az ember; de semmi esetre sem pálinkát, melynek a bor és sörnél gyakran hatszorta is több a szesztartalma, azért hát sokkal rombolóbb ha tásu is azoknál. Az igazi mértékletesség pedig a teljes önmegtartóztatás, a mikor az ember egyáltalában nem iszik semmiféle részegítő italt, sem bort, sem sört, sem semmiféle pálinkát, mert józan esze és a mindennapi tapasztalat arra tanította, hogy a szesz még kis mértékben is erős méreg, a melyet tehát csak betegség esetén s akkor is csak orvosi rendeletre szabad inni. Mi a szesz, vagy mint általában nevezik, az alkohol? Mindenféle gyümölcs, első sorban a szőlő, alma és egyébb édes gyümölcsök, de ép úgy a rizs és sok más gabonafajta kipré-
