Egyházi Élet, 1916 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1916-11-01 / 3. szám
EGYHÁZI ÉlEÍ. iáié. November. ■6-Egyházi adó. (H.) Kénytelen vagyok az adó szót használni, legalább a czimben, hogy mindenki megértse, miről akarok e czikk szűkre szabott keretei között beszélni; pedig, most mindjárt meg is mondom, az adó szót, bárha nincs is semmi megadóztatható birtokom, nem szeretem, sőt gyűlölöm, mert keserű tapasztalataim vannak miatta az egyházi életben is. Legyen hát a czimben "adó ”,de senki sem ijedjen meg tőle, mert ez a czikk az egyházi adó ellen fog szólni. Az egyházat is, mint minden emberi intézményt anyagi erővel tartjuk fenn; szüksége is van az egyháznak erre az anyagi erőre, a pénzre, hogy azzal, mint általában elfogadott értékkel, fedezze kiadásait. Minden egyháztag azért, akinek módjában van az, pénzt ad az egyház részére, hogy azzal segítse czéljai elérésében, költségei kifizetésében. Költségei és kiadásai pedig minden egyháznak vannak s miből fedezze azokat, ha nincs jövedelmet hajtó vagyona, másképen, mint az egyháztagok adományaiból. Azért az egyház el is várja a hívektől, hogy adakozzanak, igy mutatván meg az egyház iránt való szeretetüket. A keresztyén egyházban kezdetben mindenki az ő tehetsége szerint adakozott, a gazdag többet, a szegény kevesebbet, a koldus pedig semmit sem adott. Ez már az Írásokból is kimutatható. Nem is az volt akkor a fő kérdés, hogy ki mennyit adott, hanem inkább az, hogy ki milyen szívvel adott s épen ezért mondá az Ur Jézus, hogy a szegény özvegy, ki összes vagyonát, pár fillérjét szivesen adta a zsidó templom perselyébe, többet adott, mint a gazdagok, a kik az ő gazdagságukból gazdagon adakoztak. Az első keresztyének pedig valóban szerették az egyházat s valóban bőven és szeretettel adtak Isten oltárára. Később azonban, a mikor épen azok tértek el az anyaszentegyház fejétől, az Ur Jézustól, a kik magokat az O hivatalos tanítványainak nevezték; a mikor maga a papság járt elől rósz példával: az adakozási kedv is megcsökkent, mert még a jobbak sem tartották érdemesnek az egyházat, hogy segélyezzék s ezzel az Ür hivatalos ugyan, de méltatlan szolgáit hizlalják. Bizonyára, akkor találta ki a papság az egyházi adót, kiróván az egyház minden tagjára bizonyos összeg megfizetését, vagy szolgálmány (köz-munka) elvégezését. És csak a reformáczió első idején változott meg ez, amikor ismét keresztyéni buzgóság hatotta át a sziveket s a mikor a papság valóban az Urnák szolgálatára szentelte életét. De mint minden rósz szokás, az egyházi adózás régi módja ismét elterjedt a protestánsok között is s igy a mi hazánkban, Magyarországon is. És úgy, hogy valósággal gyülöltté lett az egyházi adózás, mert a szegény embertől még párnáját is elvették és elárverezték, ha jó szántából nem akarta, vagy nem tudta egyházi adóját megfizetni. S mégis, a mikor a magyarság kivándorolt ez országba s lassan össze verődvén egyes központokba, egyházak szervezéséhez fogott, a rósz szokással, az egyházi adózással, kezdette meg munkáját. Mindenütt, a hol egyházi szervezkedésről volt szó, a legelső dolog az volt, hogy azt állapítsák meg, hogy menynyi legyen a kivetés, a mi szintén egyházi adó, ha szebben vagy ügyesebben is fejezi ki ugyanazt a fogalmat. Megállapították, hogy csak az lehet egyháztag, a ki ennyit meg enynyit fizet minden hónapban az egyház pénztárába. És ma is, a legtöbb egyházban igy van megtartva a régi rósz szokás, a sokszor megátkozott adó, a kivetés által. S csak újabban kezdenek némely helyen okosabban és helyesebben gondolkozni és cselekedni, a mikor minden egyházi adót elvetnek, a kivetést is eltörlik s behozzák ezek helyébe az önkénytes adakozás szebb formáját. Tudomásunk szerint ebben a tekintetben a youngstown-i, O., egyház járt elől jó példával, a mikor még 1909 év elején ez uj alapra helyezte pénz ügyeit. Ez egyházban egyháztag lehet minden keresztyén férfi vagy nő, a ki kötelezi magát arra, hogy jó keresztyén életet él s Isten országa terjesztésére és az egyház javára tehetsége szerint adakozik. E czélból a beiratkozáskor és azután is minden év elején a lelkész előtt s egy presbyter jelenlétében megteszi ajánlatát s Isten segedelmével Ígéri, hogy a megajánlt összeget meg is adja. És imé, a youngstown-i, O., magyar ref. egyház már több mint négy éve önfentartó egyház, azaz semminemű anyagi segélyt nem kér és nem fogad el sem a hazai egyháztól, sem az amerikai protestáns felekezetek egyikétől sem. A mint pedig ez az egy ház lelkésze és elöljárói mondják, semmi más nem vitte az önállóságra az egyházat, hanem
