Egyházi Élet, 1916 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1916-11-01 / 3. szám

EGYHÁZI ÉlEÍ. iáié. November. ■6-Egyházi adó. (H.) Kénytelen vagyok az adó szót használni, legalább a czimben, hogy mindenki megértse, miről akarok e czikk szűkre szabott keretei között beszélni; pedig, most mindjárt meg is mondom, az adó szót, bárha nincs is semmi megadóztatható birtokom, nem szere­tem, sőt gyűlölöm, mert keserű tapasztalataim vannak miatta az egyházi életben is. Legyen hát a czimben "adó ”,de senki sem ijedjen meg tőle, mert ez a czikk az egyházi adó ellen fog szólni. Az egyházat is, mint minden emberi in­tézményt anyagi erővel tartjuk fenn; szüksége is van az egyháznak erre az anyagi erőre, a pénzre, hogy azzal, mint általában elfogadott értékkel, fedezze kiadásait. Minden egyház­tag azért, akinek módjában van az, pénzt ad az egyház részére, hogy azzal segítse czéljai elérésében, költségei kifizetésében. Költségei és kiadásai pedig minden egyháznak vannak s miből fedezze azokat, ha nincs jövedelmet hajtó vagyona, másképen, mint az egyháztagok adományaiból. Azért az egyház el is várja a hívektől, hogy adakozzanak, igy mutatván meg az egyház iránt való szeretetüket. A keresztyén egyházban kezdetben min­denki az ő tehetsége szerint adakozott, a gaz­dag többet, a szegény kevesebbet, a koldus pe­dig semmit sem adott. Ez már az Írásokból is kimutatható. Nem is az volt akkor a fő kérdés, hogy ki mennyit adott, hanem inkább az, hogy ki milyen szívvel adott s épen ezért mondá az Ur Jézus, hogy a szegény özvegy, ki összes vagyonát, pár fillérjét szivesen adta a zsidó templom perselyébe, többet adott, mint a gazdagok, a kik az ő gazdagságukból gazdagon adakoztak. Az első keresztyének pedig valóban szerették az egyházat s valóban bőven és szeretettel adtak Isten oltárára. Ké­sőbb azonban, a mikor épen azok tértek el az anyaszentegyház fejétől, az Ur Jézustól, a kik magokat az O hivatalos tanítványainak nevez­ték; a mikor maga a papság járt elől rósz példával: az adakozási kedv is megcsökkent, mert még a jobbak sem tartották érdemesnek az egyházat, hogy segélyezzék s ezzel az Ür hivatalos ugyan, de méltatlan szolgáit hizlal­ják. Bizonyára, akkor találta ki a papság az egyházi adót, kiróván az egyház minden tagjára bizonyos összeg megfizetését, vagy szolgálmány (köz-munka) elvégezését. És csak a reformáczió első idején változott meg ez, amikor ismét keresztyéni buzgóság hatotta át a sziveket s a mikor a papság valóban az Urnák szolgálatára szentelte életét. De mint minden rósz szokás, az egyházi adózás régi módja ismét elterjedt a protestánsok között is s igy a mi hazánkban, Magyarországon is. És úgy, hogy valósággal gyülöltté lett az egy­házi adózás, mert a szegény embertől még párnáját is elvették és elárverezték, ha jó szántából nem akarta, vagy nem tudta egy­házi adóját megfizetni. S mégis, a mikor a magyarság kivándo­rolt ez országba s lassan össze verődvén egyes központokba, egyházak szervezéséhez fogott, a rósz szokással, az egyházi adózással, kez­dette meg munkáját. Mindenütt, a hol egy­házi szervezkedésről volt szó, a legelső dolog az volt, hogy azt állapítsák meg, hogy meny­nyi legyen a kivetés, a mi szintén egyházi adó, ha szebben vagy ügyesebben is fejezi ki u­­gyanazt a fogalmat. Megállapították, hogy csak az lehet egyháztag, a ki ennyit meg eny­­nyit fizet minden hónapban az egyház pénz­tárába. És ma is, a legtöbb egyházban igy van megtartva a régi rósz szokás, a sokszor megátkozott adó, a kivetés által. S csak újab­ban kezdenek némely helyen okosabban és he­lyesebben gondolkozni és cselekedni, a mikor minden egyházi adót elvetnek, a kivetést is eltörlik s behozzák ezek helyébe az önkénytes adakozás szebb formáját. Tudomásunk sze­rint ebben a tekintetben a youngstown-i, O., egyház járt elől jó példával, a mikor még 1909 év elején ez uj alapra helyezte pénz ügyeit. Ez egyházban egyháztag lehet minden keresz­tyén férfi vagy nő, a ki kötelezi magát arra, hogy jó keresztyén életet él s Isten országa terjesztésére és az egyház javára tehetsége sze­rint adakozik. E czélból a beiratkozáskor és azután is minden év elején a lelkész előtt s egy presbyter jelenlétében megteszi ajánlatát s Isten segedelmével Ígéri, hogy a megajánlt összeget meg is adja. És imé, a youngstown-i, O., magyar ref. egyház már több mint négy éve önfentartó egyház, azaz semminemű anya­gi segélyt nem kér és nem fogad el sem a ha­zai egyháztól, sem az amerikai protestáns fe­lekezetek egyikétől sem. A mint pedig ez az egy ház lelkésze és elöljárói mondják, semmi más nem vitte az önállóságra az egyházat, hanem

Next

/
Oldalképek
Tartalom