Egyházi Élet, 1916 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1916-09-01 / 1. szám

EGYHÁZI ÉLET. 6-1916. szeptember. A méh és méze. A méh a rovarvilág legtökéletesebb tagja. Kitartó, fárasztó munkával felkeresi a virágok százait, ezreit s összegyűjti azok legérté­kesebb részét, a nektárt, mely a méh nélkül mind veszendőbe menne. A nektár besürü­­södés által mézzé válik a kasban. Ez a méh munkájának haszna, eredménye. A méz már a legrégibb időkben is a legked­vesebb tápláléka, csemegéje volt az emberi­ségnek. A méhnek még egy nagyon fontos szerepe van a természet háztartásában. Ugyanis mun­kája közben, mint virágról-virágra száll, átvi­szi egyikről a másikra a termékenyítő virág­port; igy tehát amikor az ember a virágok szinpompájában gyönyörködik vagy zamatos gyümölcsöt élvez, sőt amikor illatos dohányt füstöl is, mindannyiszor jusson eszébe, hogy mindezt legnagyobb részben a méhnek köszön­heti. Becsülte is az ember a méhet már az ősidők­től kezdve. Nem is csodálatos, hogy valami­kor a méhekkel való munkálkodást istenes cselekedetnek tekintették. S szinte lehetetlen, hogy az ember meg ne szeresse a méhet s ne kisérné gyönyörűséggel fárasztó munkájában nyomról-nyomra; — mint fejlődik a szabad szemmel alig látható petéből öntudatos, cse­lekvő tagjává annak a 20—100 ezeret szám­láló családnak, melynek bámulatos törvényei a méheket nem ismerő ember előtt szinte tü­­neményszerüeknek tetszenek. A méz és a czukor összehasonlítása. Ha a mézet vissza akarjuk juttatni előbbi jo­gaiba, akkor szembe kell néznünk annak ellen­ségével : a czukorral; és ennek értékét össze kell hasonlítanunk a méz értékével. Ez idő szerint a czukor uralkodó szerepet játszik a kávénál, a theánál, a konyhában, a sütőhelyeken, a gyümölcs befőzésnél, a bor ja­vításnál, a likörgyárakban, de különösen a gyermekeknél és a betegeknél. Ebből azt lehet következtetni, hogy a czu­kor kiválóan jó, könnyen emészthető; vagy ta­lán a maga nemében a legjobb táplálékot ké­pezi. Pedig nem igy van. Mert ha a czukor a gyomorba jut, akkor a gyomornedv, különö­sen a sósav segítségével előbb vegyileg át kell változtassa, hogy a véredények által felvétet­hessék. Ha ez az átváltozás akadályozva van, akkor a czukor emésztetlenül megy el az em­bertől ; vagy pedig emésztési zavarokat — kü­lönösen a gyermekeknél — gyomor- és bélbe­tegséget okoz. Tapasztaltunk ezt mindnyá­jan, ha nagyobb mennyiségű czukrot vagy czu­­korsüteményt fogyasztottunk egy-egy alkalom­mal. A czukor, mint czukor emészthetetlen. Hogy emészthetővé váljék, szükséges, hogy előbb átváltozzék, (invertálódjék) vagyis két czukornemre: dextrose és laevulose, szétbontás sék. Így aztán már felvétetik a véredények által. Ellenben a tökéletesen érett, 84 százalék sű­rűségű méz már invertált czukorból, vagyis tisztán dextrose és laevuloséből áll; igy min­den huza-vona és minden átváltozás nélkül azonnal és közvetlenül felvétetik a véredények által. A méz, mint táplálék. Az előbbi pontban leirottakból megérthető, milyen nagy hiba, hogy a csecsemők és kis gyermekek ételét, italát czukorral édesítik, mert az igen gyakran emésztési zavarokat idéz elő. S a baj okát ráfogjuk erre, vagy amarra, de hogy a czukor a főbünös, az éppen nem jut eszünkbe. Kiválóan ajánlatos tehát a méz a gyermekek elválasztásánál s a gyomor- és bélhurut eseteiben. A tiszta, érett, 84 százalék sűrűségű paszte­­rizált méznek főelőnye, hogy savanyodást, er­jedést nem idézhet elő a gyomorban s azért egészségünk érdekében nagyon vigyázzunk, hogy mindenkor ilyen minőségű mézet hasz­náljunk; mert a hig, éretlen méz épen úgy, mint az éretlen gyümölcs emésztési zavarokat okoz. ISMERETTERJESZTŐ RÉSZ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom